Kamaszok, kicsik hogy bírják? Hogy bírjátok egyke gyerekkel?

5 éves a kislányom, mi bringázni megyünk mindennap, ha nem esik. 15-20kmt is leteker.

Ha otthon vagyunk gyöngyöt fűzünk, festünk, rajzolunk, barkácsolunk, fel olvasok neki de van, hogy egyedül is eljátszik.

Napi egy vígjátékot nézünk meg együtt lefekvés előtt, persze, ha időben elkészülünk, ha nem elmarada filmezés.

Nem szeretem, ha feleslegesen bámulja a képernyőt.

Kamasz lanyom rengeteget tanul, nyelvvizsgazik es elorehozott angol osztalyozora keszul. Igy o szinte csak a gep es fuzetek felett ul. Vele nincs sok gond. Mar azert kell konyorognom, hogy egyen valamit.

10 evessel meg azert veszekszek mert nem tanul, nyuglodik hisztizik. 2 ora tanul nem megy, nem kesziti el a feladatokat sem. Kepes 2 feledatot oran at irni ugy hogy nem keszult el tegnap ota.

Ma online ora alatt vegig videojatekozotzt.

A négyéves ovisom már nagyon régóta mondogatja, hogy hiányoznak a barátai az ovibol, az első egy hónapban nagyon meg is volt borulva, iszonyú hisztiket levágott itthon gyakorlatilag bármin. Most már a viselkedése jobb valamivel, de a gyerekek nagyon hiányoznak neki most is. Kisebb társaságba most már elvinnem, de nincs se rokon gyerek, se ovin kívüli ismerős, szóval nincs kivel osszejarni sajnos.

A 12 éves nagy alapvetően nem egy társasági lény, szeret itthon lenni, a barátaival eddig is online játszott sokat a haverokkal, ahogy most is, a sulit nem hiányolja, de pár napja azért mondta, hogy most már kezd unalmas lenni itthon, és hiányzik neki, hogy mehessen iskolába. Nem az iskola, csak az, hogy reggel elinduljon és menjen. Mondjuk ő vonattal jár, és van két kis útitársa, akikkel reggel mindig nagyokat viháncolnak a vonaton, na őket hiányolja már nagyon.