A ti megítélésetek szerint rosszul döntöttünk? (hosszú lesz)
Páromat a vírushelyzet miatt kivezényelte a munkahelye külföldre.Komoly beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy bár vele mehetnénk (a gyerekek és én) ,de nem tesszük.Olyan városba kellett volna költözni, ahol több mint 1000 feletti most is a napi fertőzöttek száma és folyamatosan emelkedik.Egy 50 nm lakásba kellett volna lakni a belvárosba, aminek a környékén vannak ugyan parkok, de ezekbe eljutni is max tömegben lehet, ami miatt igazából nem is lett volna célszerű kimozdulni velük.A gyerekeink viszont megszokták, hogy rengeteg időt töltünk a szabadba.Itthon megvan minden, nagy kert, emellett elszigetelődhetünk amennyire csak lehet viszont megoldható a bevásárlás, elérhető 5 percen belül minden olyan intézmény amire baj esetén szükség lehet.Kint ezek a dolgok sem olyan egyszerűek.Meg 2 kicsi gyereknek nehéz is megmagyarázni, miért kell mondjuk 4 hónapig a 4 falat nézni, miért nem mehetünk sehova stb.Őszintén szólva úgy gondolom jól döntöttünk.Még úgy is, hogy nyilván valahol egészségtelen ez a helyzet, hisz a gyerekeink az apjuktól távol vannak és fogalmunk sincs, hogy mikor jöhet haza.
Ma a szomszédunk érdeklődött a hogylétünk felől, majd a férjemet is kérdezte és szokásától eltérően megjegyzéseket tett, hogy egy családnak együtt a helye, meg hogy milyen már hogy hónapokon keresztül ekkora távolságban vagyunk egymástól.A beszélgetésünk után kifejezetten szarul éreztem magam, hogy most mi milyen máshogy gondolkodunk arról hogy hogyan kell ezt a problémát kezelni, megoldani és hogy valószínűleg sokan most ezért a hátunk mögött megszólnak és egy újabb strigula, hogy miben vagyunk furák.Nem mintha nagyon érdekelne,mert eddig is egzotikumnak számítottunk a környéken.De azért kíváncsi volnék, hogy mások ,idegenek, ti hogy látjátok ezt a helyzetet?
Én ugyanígy döntöttem volna.
Első a gyerekek érdeke. Hónapokon keresztül bezárva lenni egy 50 m2 lakásba, mikor megszokták, hogy sokat vannak szabad levegőn, az kínzás lenne nekik.
Nem tudom, mit dolgozik a párod. Rendőr, katona, kat.véd. dolgozó? Ilyen munkakörökben valóban vezénylik az embert, ezt már a családalapításkor (sőt a párkapcsolat elején) el kell fogadni. A gyerekek ezt el tudják fogadni, ha ebbe nőnek bele. Akinek pl. külföldre jár dolgozni az apja, az is lehet, hogy 2-3 hetente látja csak egy hétvégére az apját. Nyilván nem ideális, de nem lehet mit tenni.
Mindenki maga ismeri a családját. Az én lányomnak nagyobb törés lett volna a lelkében, ha nem látja x hónapig az apját, mint bezárva a 4 fal közé egy idegen országban.
Így egyértelműen a mérlegelés után mentünk volna vele.
Ha te ezt mérlegelted, és úgy gondoltad, hogy az a gyerekeknek a kevésbé nagyobb trauma, hogy nem látják az apukát, de itthon vannak egy biztonságos környezetben, akkor számotokra ez volt a legjobb döntés, és nincs miért szarul érezned magad.
Arra gondolj, hogy amikor valaki így beszólogat, vagy nyíltan véleményez, akkor nem a te helyzeted mérlegelte, nem a te helyzetedbe képzelte magát, hanem a sajátjába, hiszen a tiédet nem ismeri.
Ilyenkor nem azt akarja mondani, hogy neked el kellett volna menned vele, hanem hogy ő ment volna. Csak az emberek nagy része nem bírja magát rendesen kifejezni.
Nagyon sok embernek hiányzik a kommunikációjából az :
-Én úgy gondolom, hogy...
-Én azt csinálnám, hogy...
-Nekem az a véleményem, hogy...
Stb. Ehelyett vannak a kijelentgetések, hogy "De hát a családnak együtt van a helye"
Nem. Ez helyesen úgy hangzik, hogy "Én azt gondolom, hogy a családnak együtt van a helye, ha a helyedben lettem volna, én mentem volna vele"
És máris nem úgy hangzott volna az egész, mintha neked megparancsolta volna, hogy neked igenis vele kellett volna menned, mert egy jó feleség így tesz.
Ne adj mások véleményére! Nem ő van a Ti helyzetetekben, így könnyű "okosnak" lenni.
Csináljátok úgy, ahogy ti a legjobbnak, legbiztonságosabbnak érzitek. 🍀
Azt nem gondolom, hogy nekem ez egy kényelmes döntés lett volna.2 2.5 éves fiúval küzdöm meg a napokat és nincs még pár perc sem mikor valaki átveszi őket.Annyi, hogy ezt a saját otthonunkba teszem.Biztonsági döntés volt.Legalábbis mi úgy ítéltük meg, hogy itt vannak jobb helyen.Nekik valóban kényelmes, hogy kint is szaladgálhatnak az udvaron,kertben.Mindenféle internetes portálon,beszélgetésre alkalmas alkalmazással,eszközzel tartjuk a kapcsolatot.A gyerekek beszélhetnek a férjemmel külön, pont azért hogy ha átölelni,megpuszilni fizikailag nem is tudja őket, legyen kapcsolat köztük és tudják megosztani vele is az örömüket, hogy mit csináltak, mit nem és a többi.Nyilván ha sérülnek lelkileg (aminek az elkerülésére megteszünk mindent ami tőlünk telik) az nem most fog látszódni rajtuk, de egyenlőre kiegyensúlyozott, vidám ,boldog gyerekek.Remélem így is marad.
Mindenkinek zöld kezet nyomok, mert az érdekelt ki hogy látja.A véleményünkkel ellentétes nézetekben is ugyanúgy megvan a logika.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!