Nálatok milyen gondot okoz a korona vírus miatta iskola /óvoda bezárás? Hogy oldjátok meg?

A trambulinos vagyok, egy pillanatra tértem vissza ehhez a kérdéshez. Valaki említette, hogy szinte "lesajnáltam" a lakásban lakókat. Említettem a válaszomban, hogy egészen tavaly tavaszig mi is panellakók voltunk (én világéletemben ott laktam). Ismerem a lakásban élés minden örömét, árnyoldalát. Mióta gyerekeink vannak, csak a rosszat tapasztaltuk ebben a tekintetben. Voltak nagyon fiatal falszomszédjaink, akiket a gyerekek talpának a topogása is zavarta. Volt idős néni alattunk, aki kopogtatott, ha a gyerekek meg mertek mozdulni. Volt éjjel dolgozó alsó szomszédunk, aki nappal aludni akart, amikor mi a mindennapjainkat éltük volna a 3 és az 1 éves gyerekeimmel (még otthon, nem közösségben). Nem véletlenül írtam, hogy mi szinte menekültünk a lakásból vidékre, egy saját házba. És nagyon rosszul látja az, aki szerint lesajnáló és kérkedő volt a válaszom, ugyanis őszintén együttérzek azokkal, akik lakásban kénytelenek átvészelni ezeket a heteket, hónapokat kisgyerekekkel.

A trambulin meg hát...érdekes, hogy mennyire kiverte egyeseknél a biztosítékot. Egy pillanatra el is gondolkodtam ezen, aztán láttam, hogy többen vannak azok, akik szerint nem is olyan nagy kunszt mozgósítani 60 ezret egy ilyen helyzetben. Valóban nem a semmire vállaltuk a gyerekeinket, folyamatosan a még jobbra törekedtünk.

Az igazgató férjem pedig még az iskolazár bejelentése előtt megbeszélte a suli fenntartójával, hogy a szülésem (3 hét múlva szülök) előtt két héttel önkéntes karanténba vonul(itthon marad), nehogy a szülés előtt hozzon haza nekem valamit. A tulajdonos ebbe bele is ment. Az egy dolog, hogy időközben a férjem terveivel szemben a kormány egy héttel hamarabb bejelentette az iskolabezárásokat. Tehát a férjem így marad itthon, maradt volna akkor is a szabija terhére, ha nyitva lennének a sulik.

Nem drága 64-es, olvasd el a válaszokat, és rájössz, hogy a többség, ezek szerint veled ellentétben, valóban nem a semmire vállalta a gyerekeket.

A stílus pedig maga az ember!

Kedves 66-os! Nagyon aranyos vagy, köszi😊megsúgom, tavaly a költözéskor vettünk már egy saját játszóteret, úgyhogy mászókájuk, hintájuk, saját homokozójuk van, sőt, a mászóka tetején egy fa bungallójuk is. Most a trambulinnal bővültünk.

Na, kedves 63 és 70 százalékos nagyon rosszindulatú anyukák, ez a válaszom már valóban kérkedő volt, szándékosan szántam annak (a ti kedvetekért). Gondoltam, ha lúd, legyen kövér!

Hát fogalmam sincs, hogy miért kell itt belemenni ebbe az egész vitába meg magyarázkodásba, kedves trambulinos meg nem trambulinos hozzászólok. Nem lehetne, hogy inkább csak tippeket, ötleteket osszatok meg? Ebben a helyzetben egyáltalán nem értem, miért kell azzal időt tölteni, hogy ki vesz trambulint meg szerintetek ki vállal a semmire gyereket.

Aki családi házban lakik: mennyit van el egyedül a gyerek? Amikor nincs el egyedül kertben, akkor mit csináltok, találtok ki neki programot? Van itt olyan, akinek a gyereke már totál ráunt az udvarra? Sógornőméknél ez van, hiába van kert meg trambulin, a 7 és 5 évesek nyafognak verekednek, unják, semmi nem jó, a trambulin se már, csak max fél órát. Erre van tanács?

Társasházasok, panelesek: bármilyen ötlet, ha nincs el a gyerek? Hogyan mozogtok? Például egy barátnőm tart "tesiórát" a négyévesnek, akadálypályát építenek párnákból például, napközben nyilván, amikor a házirend is megengedi. De egy kicsit sétálni is lemennek, meg biciklizni. Ti miket csináltok?