Van itt olyan akinek kórházba kellett feküdnie, otthon pedig ott volt a kisgyereke? Egy kis nyugtatásra lenne szükségem.

Hihetetlenül ideges vagyok. Nekem sérvműtétem lesz egy hét múlva, másfél éves kislányom van, tudom hogy jó kezekben lesz anyukámmal de mégis tiszta ideg vagyok. Nagyon anyás a kislány, igazából mással el sem alszik hiába próbálkozunk. Kb egy hetet leszek bent és addig nem láthatom. Látogatási tilalom van és amúgy is rosszabb lenne neki ha látna. Őszintén nem tudom mi lesz velem, én be fogok kattanni. Alapból nem bírom a kórházat már ha rágondolok is sírhatnékom van. Mikor született akkor is 5 napot végig sírtam, egyszerűen nem bírom ott bent hát még így. Bele sem merek gondolni hogy majd ha el kell búcsúznunk, sírva fogok bemenni. Már teljesen beleőrülök...

Hogy lehet ezt elviselni?