Mik szólnak a gyermekvállalás mellett és mik szólnak ellene?

A gyerekvállalás szabotálása (azaz minden érvet összegyűjteni, amely a vállalás ellen szól, és így érvelve nem vállalni) olyan mint a piramisjáték.

Akik elkezdik, azoknak nagyon jó lesz sokáig. Olvasható ez a hozzászólások többségében. Tényleg sokkal jobb minőségű életet képesek elérni azok, akik egy olyan korban, ahol a vállalás hétköznapi, és megszokott dolog, a rendszerből való kilépést választják.

Ezzel azonban példát mutatnak másoknak is, hogy ezt a létmódot kell választani, és ez a példa ragadós, mint eleinte a piramisjáték, amely a kezdeti időkben sok pénzt hoz.

Hosszú távon azonban furcsa eredménye lesz, ha ez a létmód tömegessé válik. Képzeljük el, hogy a mai nyugdíjasok, még fiatal korukban - úgy 50 évvel ezelőtt - elhatározták volna, hogy ez lesz a jövő, nem kell gyerek. Bizony mindnek jóval könnyebb élete lett volna, a hozzászólásokban leírt okok miatt, mind anyagilag, mind azért, mert lehull a vállukról egy nagy teher. Telnek múlnak az idők, és nem történik semmi baj! Évtizedek múltán sem! Még 40 év után is vidáman élnek, igaz addigra már elég öregekké válnak, és nehezen megy a munka, amiből élnek. De sebaj, fizetik ma a TB-t, vagy mások a biztosítási díjakat a nyugdíjhoz, míg egyesek meg banki megtakarításban gondolkodnak. A TB persze ebből kifizeti a náluk idősebbeknek a nyugdíjat, a biztosító a magánnyugdíjat, de a bank sem rest, mert vesznek fel elég hitelt az emberek, hogy a törlesztésekből megtakarításokat fizessenek vissza.

50 év múltán azonban zavar támad. Egymás után mindenki nyugdíjba megy. És várja a TB-től a pénzt. Ám - mivel már nincs dolgozó, nincs TB befizetés, nincs honnan azt előteremteni. Ugyanaz van a biztosítóknál is. Nincs befizetés, képtelenség emiatt fizetni. A bankokból már senki nem vesz hitelt, mert nem dolgozik, és nincs miből törleszteni. De ha mégis lenne valahol pénz, akkor azon mit lehet venni? Ki fogja azt gyártani. Ki fogja a világ gazdaságának bonyolult infrastruktúráját kezelni? Hol lesznek a szakértők, ki látja el az egészségügyet, ki dogozik pl. az áramszolgáltatóknál. Sorolni lehetne, hogy hány ponton omlik össze az addig működő élet. Főleg a képzett emberek hiányoznak de nagyon.

Mi a mai valóság? 50 évvel ezelőtt a mai nagyszülők ifjúi hevében megindult az a folyamat, hogy kevesebb gyerek született, mint kellett volna. A népesség fogyása észrevétlen maradt, mert a még megszülettek mellett akik elhunytak, még nem voltak többségben (ők voltak ennek a II. VH. utáni nemzedéknek a Baby-Boom gyerekei, igen nagy számban). A fogyás csak nagyon sok évtized múltán vált ijesztő mértékűvé. És ha nem is olyan durván, de beindult az, ami az előbbiekben elhangzott. A jelenség oka - ebben minden demográfus egyetért - a szexforradalom volt, amely végigsöpört a fejlett nyugati civilizáción, mindenütt alacsony gyermekvállalást idézve elő. A mai nagyszülői nemzedéket pedig a világ gazdasága teljes mértékben kiszipolyozta, hiszen sokaknak nem kellett annyi gyermekkel bajlódni.

Ma munkaerő hiány állt be, mert nincs elég fiatal, aki munkaképes. A pénzügyi tartalékokból még folyik a munkaerő csábítás egyik országból a másikba, de ez csak időleges gyógyír pár évre, amíg el nem fogy a pénz a gazdag államokban. Aztán jön - már itt is van - a gazdasági világválság. Ilyen fajta még soha nem volt. Sőt, úgy néz ki, soha nem is lesz többé, legalább is ebben a civilizációban. Mert most már az idősek ellátása miatt, és a saját megélhetések miatt nem lesz elég gyerek. A helyzet állandósul, a népesség pusztulásnak indul. Ám a szakemberhiány - mely pótolhatatlan - hamar végez a globális rendszerrel. Szakember csak civilizált környezetben, gyerekkoruktól kezdve a kultúrába beépült (asszimilálódott) utódokból válhat. Elkülönült kultúrához nincs ember aki kiképzi őket, annyit, amannyit kellene.

Ismert tények ezek felülről, ám csak hallgat mindenki, mert retteg a világbotránytól, amely - ha kirobban - ugyanúgy eltörli a civilizációt. Inkább a végletekig kivárnak, és mindenféle egyéb válságokkal hitegetnek, meg próbálják ránk kenni a felelősséget.

A megoldás az lenne, hogy nagyon sokan vállalnak sok gyereket, rendkívüli szűkösségben, és a bekövetkező válság évtizedeit (mert sokáig tart!) átvészeljük így, amíg ez az új, bőséges nemzedék felnő, és munkába áll, szakértővé válik.

Aki meg nem vállal, az a katasztrófát próbálja a gyermekvállalásból való dezertálással végleges pusztulásba vinni.

Vállaljunk gyereket,vagy ne vállaljunk?

Előnyökről,hátrányokról beszélünk?

A családi közösségben az anya áldott állapotba kerül,a megszületett gyermek pedig áldássá válik.

Ha nincs család,csak társ van,az anya terhessé válik.

Ha leteszi terhét akkor a gyermek válik teherré.

Így lesz a gyerek áldás,vagy teher.

11/15

Irásoddal lehetne vitatkozni, mert MINDENRE SOK A PRÓ ÉS KONTRA.

Egyfelől azt irod nincs elég golgozó és munka erő..majd az ujság azt irja "a nagyméretű gépesités és automatizálás(robotok) miatt ezrével bocsájtanak el dolgozókat. Ez vezet oda hogy kevesen dolgoznak akik valóban adófizető polgárok.

A WH-II óta pedig gyökeres változások folynak, ami nemcsak olyan dolgok (kötelező?) megvételéhez vezetett ami azelőtt nem volt, hanem -talán pont ez miatt- egyre ritkább lett az hogy a GYERMEK segiti az idős szűlei eltartásában,..mivel másra kőlti a keresetét.

Az hogy a klimaváltozás miatt ez me az LESZ, kérdéses, ugyanis olyan KÖLTSÉGES dolgok bevezetésével kell(ene) számolni ami TARTÓS munkanélkűliséghez vezetne..például az USAban. Számtalan széntűzelésű erőmű leállitás

ról volt szó, amit ha bevezetnének..egyncsomó gyárat és űzemet lekellene állitai, megszűntetni. Európában -és máshol is- az elektromos autók -sőt buszok- gyártását és bevezetését szorgalmazzák..akkor, amikor azok számára (majd) nem lesz elég villamos energia. Sehol sem lehet hallani UJ erűművek épitéséről amelyekmépitési IDŐTARTAMA 10 plussz év..a költségeitől nem is szólva.

A paksi erőmű bővitésérő is csak szó van..vagy elkezdték már az épititését? Tudtommal NEM!

Ugy tűnik mintha az majd akkor lesz gond amikor ezrévek szaladnak azok az utakon,MAJD akkor fognak vele foglalkozni ha "OTT LESZ AZ IDEJE"