Mik szólnak a gyermekvállalás mellett és mik szólnak ellene?

Mellette: amit az 1. írt

Ellene: mire az a gyerek aki tegyük fel most születik 30 éves lesz olyan klímakatasztrófák meg vízhiány lesz amit az ember el sem tud képzelni

Mellette szól ha:

- ha a szülők kiegyensúlyozott házasságban élnek

- megtudják teremteni az anyagi biztonságot

- képesek felfogni a gyerek valódi igényeit (tapasztalatom szerint erre a legtöbb szülő képtelen :( )

Ellene szól:

- 40 év feletti gyerekvállalás

- egyedülállóság

- az életben való céltalanság és sodródás az árral

- képtelenek magunknak tükröt állítani és észrevenni a hibákat

Mellette: tényleg csodás dolog tud lenni néha

Ellene: lesz egy gyereked:/

Hogy mellette mi szól, arról nem tudok hitelesen írni, hisz 40-hez közel sincs és nem is lesz gyerekem.

Ellene viszont rengeteg dolog...

Röviden: Nagyon kevés embernek, és még kevesebb párnak vannak meg azok a képességei és lehetőségei, ami ahhoz kell, hogy olyan embert neveljenek fel, aki képes helytállni az élet kihívásaival szemben, értékes nem csak a családja, de a társadalom számára is.

- Rettentő drága önmagában az élet, pláne egy minőségi élet (értsd: ne a puszta életben maradásra legyen lehetőséged), és egy gyerekkel (pláne többel) ez még nehezebb.

- Ami ennél is fontosabb: a nevelés. Sok éve figyelem a családomban, baráti körömben felnövő gyerekeket, és NULLA olyat tudok, amire azt mondanám, hogy igen, az a gyerek egy értékes, szép reményű ember ígérete.

Sajnos a Ratkó-korszak gyermekei tovább adták a maguk nyomorúságát, és a mi generációnk (a rendszerváltás környékén születettek) sem egészségesebb mentális szempontból. Így törvényszerű, hogy a gyerekeink sem lesznek mások.

Ráadásul a legtöbb ember nem azért vállal gyereket, mert vágyik rá, hanem mert a társadalom "elvárja". Hisz "egy férfi azzal bizonyítja legjobban a férfiasságát, hogy képes gyereket nemzeni"... Ami természetesen baromság, hisz a prérikutyák, vagy a tükörpontyok is képesek párosodni. De hát a társadalmi elvárások még mindig ezen a szinten mozognak.

A gyermekvállalás nézetem szerint egy kapcsolat csúcsa, annak végső kiteljesedése. Ezzel szemben rengeteg pár akkor vállal gyereket, amikor rezeg a léc, és azt várják, hogy majd a gyerek hatására jobb lesz a kapcsolatuk. Aztán egy darabig jobb is, mert a gyerek kétségtelenül okoz nagyon szép pillanatokat, de ez pár hét, hónap alatt elillan, és máris nem ketten lesznek egy rossz kapcsolatban, hanem hárman. És innen már nagyon nehéz lépni, így kénytelen-kelletlen együtt maradnak, és a gyerek szörnyű körülmények között nő fel, esélytelenül arra, hogy "normális", egészséges, életre való emberré váljon.

Lehet, hogy szép karriert épít, de képtelen lesz egy teljes értékű párkapcsolatra. Lehet, hogy szeretni képes, odaadó ember lesz, de egyik munkahelyről a másikra vándorol. És ezernyi rossz végkifejlet létezik, csak körül kell nézni.

És a legszomorúbb, hogy nem látni, hogy bármikor is jobb lenne ez. Ezt látják be egyre többen, ezért (is) fogy az európai népesség. Ami persze nem baj, de ez már más téma...

Mellette, hogy addig nem tudtam, mi az élet értelme, amíg nem lett gyerekem. Gyerekeim nélkül üres és sivár lenne az élet, hiába meg van mindenem.

Ellene, hogy nem könnyű és örökre felelős lesz az ember valakiért, illetve nem mondható az, hogy ezt mégsem szeretném.

Egy másik kérdésnél olvastam valamit, ami amellett szól, hogy ne akarjon az ember "mindent" megteremteni, főleg ne előre, ami szerinte a gyerekvállaláshoz kellhet, hanem vágjon bele, ha már stabil a házassága:

"Nekem sose volt meg semmim , lakást autót mindent magamnak kellett vegyek. Őszintén 29 éves koromra kiégtem, nem is akarok gyereket mert egyszerűen annyira belefáradtam h ezeket magam köré építsem. Pedig pont a gyerekvallalashoz akartam.ezeket annyira.

A válaszíró 64%-ban hasznos válaszokat ad.

# 24/25 Időpont ma 20:43"