Szeretem de kikészülök?

Nem vagy sz.ranya. Biztos vagyok benne. De, ha komolyan így érzed, akkor kellene segítséget kérni szakembertől. Az én fiam se sétált, hanem már szaladt 13 hónaposan :)

Napközben babakocsiban sem alszik el úgy, hogy előtte megeteted? Hány órakor ébred reggel? Este mikor alszik el? Van napirendetek? Kimentek délelőtt a levegőre sétálni? A játszótéren mutatsz neki érdekes dolgokat?

Emlékszem még milyen, a legnehezebb időszakom akkor volt vele. A földre vetette magát és hisztizett, ha valami nem a kedve szerint történt. Cipeltem miközben visított az utcán, stb. Persze, hogy csak áll a játszótéren, neki télen a hintán kívül nem sok lehetősége van. Esetleg csúszdáztatod úgy, hogy közben fogod. Igen, egy 1 éves fárasztó, egész nap mentem utána egyik helyről a másikra. Mindent kipakolt, így szekrényzárakat tettem vagy átrendeztem a lakást. Nem üthetett és "bántalmazhatott" semmiféle módon. Megfogtam a kezét és azt mondtam:"NEM". Nem egyszer! Százszor. Most kezdődik a határok megismerése, következetesség és szabályok. Nem kell sok és nem kell sok "NEM". Azt mondd neki mit lehet, hogyan kell használni, mutass meg mindent, ami érdekli. Igen, nagyon fárasztó, de megéri. Ne olvass mesét, hanem keménylapos képeskönyvet adj nézegetni. Az való neki. Énekelj sokat, mondókázz vele. Építs neki tornyot, amit lerombolhat! Adj neki szórólapot, azt tépkedheti. Imádta a dobozokat, ládákat. Egyikből pakolt a másikba. Imádott dugdosni dolgokat. Volt egy konyhaszekrény fiók, na abban tartottam a műanyagokat. Azt pakolhatta :D

Legyen sok bőr-bőr kontakt és mikor látod, hogy álmosodik próbáld meg simizni...szerintem minden babánál van olyan érintés, amitől lenyugszik. Ha meg nem jött be semmi, de nem esett, vittem sétálni a babakocsiban. Legalább ő aludt és utána nyugisabb volt. Próbáltam előtte kimozgatni minél inkább :) Nem volt segítségem. A nagyit havi 1-szer látta és akkor is ránk volt gyógyulva, neki így ő idegen volt. 1 percig maradt meg vele. A barátnőknek meg annyit kell mondani, hogy örülsz, hogy végre elszabadultál a gyerek mellől és inkább meséljenek ők. Vagy meséld el, hogy nem erre számítottál, nagyon fárasztó egy 1 évessel és emiatt rosszul érzed magad. Szerintem amúgy könnyebb lesz pár hónap , kb 1 év múlva. Akkor majd jön egy kis dackorszak és sok sírás. Mármint Te is sírni fogsz, de az nem baj. Csak addig, amíg rá nem jössz, hogy minden frusztráció forrása igazából saját magad vagy. Nem kapcsolódtál ki! Az edzés kikapcsol? Mert, ha nem élvezed, akkor inkább menj el nézelődni. Már ha az kikapcsol. Komolyan! Inkább legyél 2-3 kilóval több, mint egy idegroncs anya. De, ha nagyon nem megy, akkor szakember tud segíteni. Ha ő se, akkor jobb lenne neked a munka világa, a gyereknek meg a bölcsi. Egyébként minél inkább próbálsz tőle szabadulni, ő annál jobban "tapad" és ez tényleg arra utal, hogy nem vele, hanem veled nincs rendben valami. Aki meg azt mondja, hogy semmi kapcsolat nincs az anya és a gyerek lelkivilága közt, az még soha nem tapasztalta, hogy, ha ő feszült, akkor a gyerek sikít mellette? Mert nálunk már volt ilyen. Én befeszültem, de próbáltam palástolni, erre a gyerekem kisikította magából az ÉN feszültségemet és mentünk tovább nyugiban.

Egyébként csak halkan jegyzem meg, hogy ismerős vagy rokon anyuka körökben is kb 1 évvel szülés után döbbenünk rá, hogy "bakker, anya vagyok, már semmi se lesz olyan, mint régen és ezt el kellene fogadnom csak nehéz." Minden változás nehéz. Új és folyamatosan változó rendszer és végtelen rugalmasság, alázat és alkalmazkodás. Folyamatos önismeret és tanulás.

Bármi lehet, de én inkább az alvásra tippelnék. Egy felnőtt ember szervezetét is megviseli az alvási idő megváltozása. Egy egy éves gyerek nem tudja elmondani hogy mi a baja, ezért tettekkel fejezi ki magát. Neurológushoz, vagy alvásszakértőhöz elvinném, megnézetném, mert nem normális, ha ennyire felborul az alvási ciklusa.

Az meg hogy nem szereted a gyereked, felháborító ilyet olvasni más anyáktól.

Ha néha vágysz egy kis külön töltött időre, teljesen normális.

És még vmi, próbálj vele türelmes lenni, nagyon nehéz, de ha mindig feladod azt megérzi. Kitartást!