Lehet gyerekkel saját magunkkal is foglalkozni?

Előrebocsátom, nem voltam sosem depressziós, így ennek fényében olvasd a válaszomat.

Nos, szerintem életed legnagyobb kalandja előtt állsz!

Természetesen sok feladatot is jelenteni fog, de hihetetlen sok örömöt is! Lesz valaki, aki csak azért szeret téged, mert te vagy. Mert ott vagy mellette. Aki mindig bújni fog hozzád, aki örülni fog, amikor csak meglát. Akinek a párod és te lesztek a legfontosabbak, sőt első 1-2 évében ti lesztek számára A VILÁG.

Ha depressziós hajlamú vagy, akkor fontos, hogy párod tolerálja, ha időnként egyedül akarsz lenni. Időnként persze ő is ki akar majd szakadni a mókuskerékből. Jó, ha van nagyszülő, aki sokszor tud vigyázni a gyerekre. Ha nincs, akkor idejekorán keressetek bébiszittert.

A jelenlegi terveidet, vágyaidat néhány évre tedd félre. Nem kell arra gondolni, hogy sosem valósítod meg, csak későbbre tolódik, mert most fontosabb dolgod van. Ha utazás jellegűek, vagy valami sport kipróbálása (pl. rafting, síelés), akkor lehet, hogy 10-15 év múlva gyerekeddel együtt próbálhatod ki, ami még sokkal jobb élmény lesz, mintha egyedül csinálnád.

Amikor a gyerekkel leszel, használd ki az alkalmat, hogy újra gyerek lehetsz (ezt különösen 2-3 éves kortól értem). Hogy újra mesét nézhetsz/olvashatsz, hogy strandon homokvárat építhettek, hogy lehet vele bolondozni, hancúrozni stb.

Nem állítom, hogy nincsenek nehézségek. Leginkább akkor, amikor beteg a gyerek, ill. amikor hirtelen lesz rosszul, és az eltervezett hétvégi programnak lőttek, ráadásul meg kell szervezni, ki viszi orvoshoz, ki marad vele otthon stb. Vagy amikor rejtélyes betegségei támadnak (pl. ekcémás bőrbetegség), és orvostól orvosig jártok, kenitek mindenféle drága kenceficékkel, és csak lassan, évek múltán enyhülnek a tünetek. Vagy amikor ilyen-olyan allergiája miatt nem mehettek oda, ahova szeretnél, vagy külön kell neki mindent főzni stb.

De ha nagy, vagy túl gyakori egészségi gond nincsen, akkor az öröm a domináns érzés.

Ha depressziód miatt tartasz kapcsolatot pszichológussal, pszichiáterrel, akkor keresd meg őt, beszélj az érzéseidről, hogy a lehető legkisebb zökkenőt jelentse neked a gyereked születése.

De simán el tudom képzelni, hogy amint meglátod és karodba veszed, örökre elmúlik a depressziód. ;-)