Kislányom (4éves) minden reggel sírva jön ki, hogy annya ne menj el dolgozni. Mi lehet a megoldás? Többi lent.

Ne haragudj, mi a cirkusz abban, hogy egy pici óvodás gyerek, aki egész éjjel egyedül volt valószínüleg, reggel nem is láthatja az anyukáját csak pár percre, es utána megint egész nap nélküle lesz?

Ennek a korosztálynak még több kell anyából.

Valami megborítja. És persze, el fog múlni, ha egy idő után nem kap rá választ részetekről, csak a számára elutasítást, feladja... vagy nem és rosszabb lesz. Az okát kell kiderítenetek, olyasmi módszerrel, amit a 3as írt. Azt mondod, kedves kérdező, hogy a plüssös szerepjátszás megvolt. Hogyan? Ő milyen gondolatokat fogalmazott meg ezalatt? Hagytátok, hogy ő alakítsa a történetet, aszerint ahogy a fejében van vagy ti játszottátok el neki a ti verziótokat, amit meg kell/kéne értenie?

Én végső esetben felkeresnék egy pszichológust, mert az ilyesfajta szorongások lenyomata, kioldás/megoldás nélkül megmarad felnőtt korra is. Saját példát is tudnék mondani. Hosszabb önismereti út volt, míg egy hasonló szeparációs szorongást fel tudtam dolgozni, és mire rájöttem, hogy a felnőtt életemben annak ott volt hatása. Amióta helyére került, azóta jobban kezelek olyan szituációkat, amik régebben frusztrációt okoztak. Plusz nem volt egyértelmű az ok-okozati összefüggés. De ehhez kell némi pszichológiai, önismereti háttértudás, hogy ennek a jelentőségével foglalkozzon az ember. Sokan a tünetet kezelik annyival, hogy majd elmúlik és ha elmúlt, akkor pipa - az mindegy, hogy ez hagyott-e nyomott a gyerekben vagy sem (még ha kézzel foghatóan nem is látszik). Itt is játszik és nevet a kislány, miután apával otthon maradt. De az anyja elmenetelét jelentő stresszt nem tudja kezelni. Ebben kéne neki segíteni. Ám amíg nem tudjátok, hogy miért stresszel - lehet, hogy felnőtt fejjel észre nem vehető probléma miatt -, addig nem tudjátok megoldani.

Annyit mindenképp tehettek, hogy nem minősítitek cirkusznak a gyerek fàjdalmát, amiért nem kap eleget az anyukája idejéből, hanem együttéreztek vele, érvényesítitek az érzéseit. Pl Te, ahogy reagàlsz, az nagyon fontos, ne bagatellizáld a problémát, biztosítsd a megértésedről, utána biztasd, hogy gyorsan eltelik a nap és újra látja anyát. Fontos, hogy az első rész "látom nagyon szomorú vagy, hogy anya elment, megértem, hogy szerettél volna ma reggel több időt tölteni vele" - ne maradjon ki.

Így legalább nem károsodik még jobban, mintha úgy kezelnéd, mint aki cirkuszol.