Úgy érzem minden téren megbuktam, mint nő, mint anya, mint munkaerő. Valaki átment hasonlón? Valami tanács?

Komolyan azért gondolod rossz anyának magad mert nem mondókázol a babádnak?

Én se túl gyakran, egyszerűen nem jön a számra. Játszani se mindig van kedvem. De nem kell napi 24ben a gyerek fenekében lenned, nem attól leszel jó anya.

Azt hogy ki milyen anya, csak a saját gyereke ítélheti meg majd évekkel később.

Lehet, hogy még nem kellene annyira ráfeküdnöd az álláskeresésre, bár kinek mi tesz jobbat...

Bizonyos szempontból hasonló volt a helyzetem, de pechemre bölcsibe adni sem tudtam, és oviba is csak majdnem 4 évesen. Munkát azóta sem találtam, mert csak ebédig tud az oviban lenni, emiatt sokszor vagyok padlón. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy nekem kell ez a 3-4 óra egyedüllét ahhoz, hogy egy kicsit jobb legyen. Utálok játszani meg énekelni-mondókázni, de a gyerek miatt rákényszerültem, ugyanis ő soha egy kicsit sem volt el egyedül. Mintha a fogamat húzták volna nap mint nap, és ezt így évekig... Nagyon megszenvedtem. A pizsamás fázisig épp nem jutottam el, de simán mászkáltam hetek óta mosatlan hajjal stb. Ma sem vagyok tip-top, és ha nem lenne ez a kevés nyugtom, akkor továbbra is ugyanott tartanék. "Énidő" vagy mi szösz. Add meg ezt magadnak, ha tudod és lehetséges.

Egy életen át azt mantrázni, hogy "szar volt a gyerekkorom", nem előremutató. Úgy fogsz járni, mint anyósom, aki az elmúlt 30 évét erre a szlogenre húzta fel. Bekeseredett, negatív. Már szinte csak a halált várja, de közben minden rossz.

A terápia sosem egyik napról a másikra segít. Egy jól felépített terápia 2-3 év, mivel a léleknek szüksége van a feldolgozásra. És igen, az elején lehet szarabb tőle, mert régen eltemetett dolgok lesznek jó esetben megbolygatva és újrarendezve. De ezt tudni kell, hogy a folyamat része. Ha ez nincs, javulás sincs. Illetve ha benned nincs egy sziklaszilárd elhatározás, hogy jobban érezd magad, akkor nem fog menni. Sok ember szívesen tapicskol a saját langymeleg pocsolyájában, csak mert az ismerős és az ismerős még mindig jobb, mint a "veszélyes" ismeretlen. Amíg jobban fáj kilépni a komfortzónádból, mint a szitu amiben vagy, addig nem lesz változás. Anyukám is ugyanebben élte le az életét. A mai napig vallom, hogy jobban járt volna ha apukám, amikor akart, elválik tőle, mert bele lett volna kényszerítve egy olyan helyzetbe, amibe az önsajnálattól és az önbizalomhiánytól sosem mert meglépni. Végül teljes érzelmi roncs lett. Nem gondolom, hogy veled ez történhet, de jó ha látod, hogy milyen utak vannak ugyanolyan szitukból - van felfelé és van lefelé. A különbség az, hogy ki milyen döntést hoz. Mert ezt sajnos senki nem tudja meglépni, megoldani helyetted.

Menj ki! Menj emberek közé! Kezdj el sportolni! Csapatban, de legalább csoportos edzés formájában. Állíts célokat hosszabb távra és bontsd le őket rövid részcélokra! Beszélj ezekről a férjeddel - kívülről ő lehet észrevesz olyat, amit te nem! Járj pszichológushoz! A gyerekeidnek egy egészséges lelkű anyára van szükségük, hogy ők is egészséges lélekkel nőjjenek fel! Találj új hobbit! (festés, kertészkedés, fotózás, teljesítmény túrázás, kutyázás, kosárfonás, francia cukrászat...bármi!) Tudatosítsd, hogy te vagy a kulcs, senki más! Ha a férjed támogat és anyagilag megtehetitek, akkor csak olyan munkát vállalj el, amit igazán szeretnél. Annak nincs értelme, hogy bejárj valahova ilyen állapotban, amit utálsz.

Én ezeket tenném és ezeket gondolnám át. Egy hétre előre tervezz, és minden napot ossz be előre. Vezess róla naplót hogy mit csináltál és mit éreztél közben, mi volt nehéz és mi volt jó benne. Írj hálanaplót is! Adott napon/héten miért vagy hálás. Rengeteg önsegítő technika létezik. Keresgélj te magadnak is!

6

Te se gondolod komolyan, hogy "azt hogy ki milyen anya, azt a gyereke ítéli meg később".

Vagy elkényeztetett egyke voltál?

A kérdésre: szerintem, mindenkinek vannak percei-órái-napjai, amikor így gondolja.

Az, hogy mi történt, amikor gyerek voltál, abból biztos kaptál olyan tapasztalatot, ami segít. Valaki végülis segített felnőni, talán fordulhatsz hozzá, ha más nem él, gondolatban.

Férj, testvér, barát csak van, aki ha más nem, a gyerekekkel segít?

Egyedül élni nem egészséges, valaki rokonhoz, ismerőshöz is költözhetnél.