Így az ünnepek előtt ti beszélnétek a gyerek evési szokásairól a családnak? Vagy az ilyeneket ti hogy oldjátok meg?

Vigyél olyan ételt, amit szeret. Mi, amikor karácsonyi vacsorára megyünk, mindig viszünk legalább egy tálca sütit. Az én gyerekem a húst nem eszi meg, így csináltam egy nagy tál mindenféle zöldségfasírtot és rátettem salátaágyra.

Csinálj egy tálat abból, amit szeret és mások is ehetnek. Így nem lesz ilyan feltűnő, hogy nem eszik, de ha mégis megkíván valami mást is, akkor csak jól jártok.

Mi lenne, ha felajánlanád, hogy te is viszel valamit. Azon meg lenne olyan, amit szeret.

Egyébként én előre szólnék nekik, hogyha rákezdenek, mentek haza. És azt is tenném. Legközelebb talán elgondolkoznának. De biztos, hogy nem tűrném, hogy bárki sírásig bántsa a gyereket. Ha nem tudja visszafogni magát, nem kötelező oda menni.

Én is válogatós gyerek voltam. Volt, hogy belémerőltették a rokonok, amit nem akartam. Mindig rosszul lettem tőlük és hánytam. Nagyon megérte...

Ma már csak pár dolgot nem eszek meg. De azt nem és kész. Nem bírom az eröltetést.

Ahogy már javasolták, vigyél egy sültes tálat, olyan hússal olyan zöldséggel, amit a kislányod is szeret.

És te szedjél neki.

Majd határozottan közöld, hogy Lilike jól lakott, nem eszik többet, el is mehet az asztaltól játszani.Ne hagyd már hogy sírásig bántsanak egy kislányt

Szerintem azert picit tulzasba esel... ezen nem kellene sirvafakadni egy gyereknek.

Az unokak 99%-a tomve van a nagyik altal, mindenre megmagyarazzak, hogy de pedig az finom, edd csak meg szepen.

Neked is kicsit lazabban kene kezelni, a gyereknek meg nem bombolni.

Miert nem allsz ki te erte, ha ennyire szornyunel gondolod ezt a “lelki terrort”? Miert nem mondod erelyesebben, hogy koszoni, de nem fogja megenni es tereled el a temat?

Kerdesedre valaszolva, biztos, hogy nem adnam le a listat a rokonoknak, hogy mit keszitsenek a lanyodnak. Egyreszt, ugy sem erdekel senkit, igy csak meginkabb celkeresztben lesz, masreszt pedig ti mentek vendegsegbe, az lesz, ami lesz.

A kislany nem allergias egyszeruen csak finnyas. Ha nem eszik es ez teged nem zavar, mond el ezt a rokonoknak is, de erre a siras-rivasra meg tuldramatizalasra semmo szukseg, te taplalod bele, hogy ez a nehany megjegyzes olyan szornyu.

Kicsit el van kényeztetve a gyerek. Oviban mit csinál? Nem eszik egész nap, mert nincs kedvére való? Nevetséges.

Nem kell beletömni mindent, de nem is kell, hogy koriilotte forogjon a világ. Kostolninigenis többször kell. Nem, nem naponta ugyanazt többször, de pár havonta meg kell próbálni. Az ízlés változik, plusz a nyelven levomerzekelo bimbók elhalásával egy csomó iz érzés kiesik, ezert van, hogy egy ido után az ember szeretni kezd valamit, amit addig nem.

Ugyan már, nem feltétlenül van elkényeztetve a gyerek. Olyan undorító Hozzá állás ez, hogy erőltetni kell a kaját. Semmiről nem fog lemaradni, ha nem szereti a pörköltet. Van ezer más módja a hús elkészítésének.

A kérdező nem írta miket eszik vagy sem, szóval így el ítélni, hogy el van kényeztetve...

Az meg valljuk be, nem nagy dolog, hogy a többi kaja mellé legyen vmi, amit a kislány is még eszik.

Azért elég alapvető, hogyha vendég jön hozzám, akkor figyelembe veszem az ízlését. Vagy ha egy Vega rokon megy hozzátok, ahhoz is így álltok hozzá? Ne válogasson, egye ami van? Vagy gondoltok rá, hogy legyen olyan, amit megeszik?

17!

De, el van kényeztetve és nem, nem írtam azt, hogy erőltetni kell. Azt írtam, próbálni kell, kóstolni kell.

A panírozott húsról meg amúgy pár másodperc alatt leszedi az ember a bundát, és máris eheti a gyerek. Azzal, amit a kerdezo csinál, azt tanítja, a világnak a gyerek korul kell forognia, így a gyereket hatalmas csalódás fogja majd erni, ha szembetalalkozik a valosaggal.

Továbbra se azt mondom, mindent meg kell ennie és le kell kakkantani, ha valamit nem szeret, de 6 évesen már azért fel tudja fogni, hogy nem hal bele, ha valami ujat megkóstol. Az én gyerekem pl 2 éves koráig utalta a borsót. Bármiben volt, kipakolta a tanyerbol. Aztán a bölcsiben az első ebédje borsofozelek volt, amit simán megevett, sőt, repetázott. Volt időszaka, amikor utalta a sültkrumplit, volt nem eszek semmik zöldséget korszak is, de mind elmúlt. Nem azért, mert bele tömtem, hanem azért, mert mindig ott volt előtte az asztalon az adott étel akkor is, ha ő épp a nem szeretem időszakot elte és még volt kérdezve ő is, hogy kér e. Lehet hogy százszor nemet mondott, szazegyedszerre viszont igent és utána már nem is utálta. Nálunk pont nem büntetés az evés, de nem is egy személy körül forog.

A kerdezo simán megmondhatja amúgy még étkezés előtt, hogy abban a pillanatban, hogy a gyerek étkezésébe belekötnek, már álltok is fel és mentek haza.

De azt is simán meg lehet ám csinálni, hagyok soha nem mennek ebédre, vacsorára, csak ők látják a többieket vendégül és akkor máris csak az kerül az asztalra, amiből a gyerek is eszik.