Hogy tudnánk végre megszabadulni ettől a kisfiútól konfrontálódás nélkül?

Kérlek adjatok tanácsot. Fiam ovis, jövőre suliba megy. Van egy ovis társa,3 hónapos koruk óta ismerik egymást. Először baba klub, bölcsi, aztán ovi. Az anyukával kezdetektől nem vagyunk egy hullámhosszon. Teljesen mások a nevelési elveink. Valamiért mégis ragaszkodnak hozzánk. Van egy harmadik fiú is, ő nekik az abszolút favorit, de a mi társaságunkat is keresik. Anyuka rettenetesen irritáló személyiség, az évek alatt megfogalmazódott bennem, hogy azért ragaszkodnak a megszokott kis barátokhoz Ennyire, mert nincs más. De nekik felnőttként sincsenek barátaik. A lényeg, hogy ma anyuka azt mondta, nincs elzárkózva tőle hogy a Fiúk osztálytársak legyenek, mert látja hogy mennyire jól kijönnek egymással. Ez nem így van, a fiam folyton igyekszik hárítani, kerülni a társaságát, de ez a kisfiú akaratos, mindig Mindennek úgy kell lenni, ahogy ő akarja. Mai fapados példa: Jöttünk hazafelé, a fiú megakarta fogni a fiam kezét, de ő nem szerette volna. A fiú elkezdett hangosan sírni hisztzni, erre anyuka ráakarta erőltetni a fiamra a kézfogást, mondván a fiú ne legyen szomorú. És ennek nyolcmillió változatát eltudnám mesélni az elmúlt 6 évből. Lényeg a lényeg, ma Kiderült ugyanazt a 2 sulit nézték ki, mint mi. Levert a víz mikor meghallottam. Alig vártam h vége legyen az ovinak, mert így Utólag egy intézmény váltást is megért volna nekem az elmúlt 3 év. Rettenetesen utálok konfrontálódni, de nem vagyok hajlandó ezt még 8 évig végig csinálni. A sulin nem szeretnék változtatni, a 2 legjobb. És amelyik felé hajlok, természetesen nekik is az a szimpibb. Nem akorok közös sulit, közös szakkört, közös sportot, semmit. Véletlen utcai találkozásokon kívül minden kapcsolatot szeretnék megszakítani. És itt már a gyerk jövője a cél, szóval nem hagyhatom h emiatt ne menjen jó suliba. Remélem értitek a dilemmát és nem csak a hiszti jön át belőle. Ti mit tennétek?