Elkezdte a legkisebbem az óvodát, nem tudok magammal mit kezdeni, csak önsajnálatba kezdtem, hogy senkim nincs? Bőv. Lennt
Nem vagyok egy életünket kitárulkozós típus, nehezebben is barátkozom, ez valami hozott dolog lehet, mert anyám mindig mindnehol rámszólt, ha megszóllaltam, vagy azért mert szólok, vagy mert rosszat mondok :( Ez úgy talán megmarad.
Egy hosszú kórházi betegség, kezelésen vagyunk túl, az emberek szépen lekoptak. Nem mondom, hogy barátok, mert az akkor nem lehet barát. Volt, aki nem tudott a helyzettel mit kezdeni, volt aki ugye csak a napsütésben van jelen és volt aki súlyos betegségre a nagy bajra j9tt nekem, hogy adjak probiotkimuot, mert az övének jó volt (vírus esetlén), ez utóbbi volt nekem sok. De szépen elmaradoztak az emberek, míg mi küzdöttünk az élhető életért.
Mivel sok pénz kellett, férjem kiment külföldre pénzt keresni (nekünk még van 2 nagyobb gyerek is).
Egy ismerős maradt meg, de annak is csak arra vagyok jó, ha más nincs neki, és panaszkodni akar. Fogalmam nincs őt miért nem törlöm telefonból stb, hisz sose kérdezi meg velünk mi van. Ha meg is kérdezi vagy nem várja meg mit válaszolok, vagy megvárja és máris félórákat a saját baját mondja.
Szóval rájöttem most , hogy rettenetesen magányos vagyok. Persze férj van, de esti telefonbeszélgetés nem elég...Munka nem tud szóba jönni, hisz pár órás az ovi..
Hogy építsem magam fel?? :( Vagy más ez így marad. Most ha félreteszem az itthoni dolgokat, megtudnék inni vkivel egy kávét,vagy sétálni. De nincs SENKI! :(
A barátság kialakulásához általában idő kell. Ritkaság, hogy valakivel találkozol párszor, és hopp, rögtön barátok lesztek. Persze nem lehetetlen, de ehhez a megfelelő 2 ember kell.
Nekem ugyan vannak barátaim, akikkel 20+ éve jóban vagyunk, de ha nem lennének, akkor keresnék újakat. Sok anyukát megismertem az oviból, iskolából, vannak köztük jó fejek, akikkel párszor össze is jártunk beszélgetni, a gyerekeket is vittük, hadd játsszanak egymással. Ezekből még lehet később igazi barátság is, egyelőre még nem mondanám annak. Légy nyitott, és ha valaki szimpatikus és érzed, hogy ő is szívesen beszélget veled, ne félj megkérdezni tőle, nem lenne-e kedve beülni valahova egy kávéra. A többi meg majd kialakul.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!