Mit érez, aki itt a másikat szóban alázza? És milyen lehet az életben?

Egyrészt úgy gondolom, hogy némely kérdés bicskanyitogató. Nem azért, mert a kérdező stílusával van a baj, hanem mert olyan butaságokat tudnak kérdezni, hogy elgondolkodok, hogy nem e kellene e a gyerekvállalást egy alkalmassági vizsgához kötni. Életképtelenek az emberek és én például nagyon fel tudom rántani magam azon, ha valaki buta, el sem tudom képzelni, hogy Gondoz egy csecsemőt vagy egy gyereket. persze ettől még nem leszek paraszt, egyszerűen lehet picit lekezelőbben válaszolok. Nem jó szokás, abszolút le kéne szoknom róla.

Másrészt a sok kamukérdés miatt az ember bele sem gondol, hogy aki kiír egy komolyabb kérdést, tényleg gondban van és segítségre szorul, nem pedig unalomból szórakozik.

Harmad részt azt vettem észre, hogy nagyon ellentétes válaszol vannak a kérdéseknél. ha valakit szapulni kell, akkor nagyon össze tudnak fogni a válaszadók, de ha egy válaszoló egyetért a kérdezővel, rögtön nekimennek. Ergo a segítség helyett a vitatkozás a lényeg.

3-ashoz kapcsolódva: amikor valaki a munkájából, netalántán hivatásából "kimaradva" otthon van a gyerekkel, akkor az azért óriási változás. Ilyenkor sokan vannak, akik a seggtörlés-szoptatás-büfiztetés-takarítás kombinációban nem tudják megélni, hogy ők kompetens, teljes értékű felnőttek, akik nem csak szülő-és szoptatógépnek, valamint cselédségnek jók, nem csak mások kiszolgálására, hanem önjogon is léteznek. Na, és ebben a helyzetben sokan megragadnak bármilyen alkalmat, amelyben legalább egy kis kompetenciát megélhetnek, legalább egy kicsit azt érezhetik, hogy ők is tudnak valamit, méghozzá jobban másoknál.

Szóval valahol érthető a dolog. Hogy rohadt idegesítő és nagyon gyakran embertelen, azon ez természetesen nem változtat... Mintha jobban éreznék magukat attól, hogy lelkesedő, bizakodó anyákat lehúzzanak maguk mellé a mélybe. Szívjon ő is, érezze sz#rul magát, nehogy már ő merjen lelkesedni, örülni.

Hát az meg, hogy vannak hülye kérdések... hát tényleg vannak :D De itt most szerintem nem az a téma, hogy a hülyeségről megmondjuk, hogy hülyeség. Hanem arról, hogy ártalmatlan, kicsit elveszett kérdések alatt magas lóról oltogatjuk a másikat, bunkó stílusban, öncélúan.

Interneten az ember nagyon bátor. Arc nélkül meg pláne. Nem Magyarorszagon élek. Nem olyan régen amikor itt a választások voltak, az egyik jelölt összegyűjtött egy pár fenyegető kommentet a saját személyes Facebook oldaláról. Egytől egyig olyanokat, amelyek gyilkossággal fenyegetőztek. Magánnyomozót fogadott és megkerestette az embereket. Dokumentumfilm készült az egészről -a kommentelok szemelyisegi jogait tiszteletben tartva semmj informaciot nem lehetett megtudni roluk, az arcuk nem lathato, a hangjuk torzított, stb. Kivetel nelkul mindegyik azt mondta, nem gondolta komolyan a fenyegetest, az, "amit a facebookon vagy forumon ir valaki, nem számit ".

Így vannak vele az itt kommentelok is. Tegyük fel azt kérdezed, adhatsz e ah újszülött gyerekednek marhaporkoltet. A többség leidiotaz, minek vállaltál gyereket te barom, jóhogy nem vodkát adsz neki, stb. Ha ugyanezt megkérdezed az utcán egy vadidegentol, akkor az viszont csak anyit fog mondani, nem kellene, ilyen pici nem tudja megemészteni, árt neki.

Szemtől szembe más véleményt alkotni, mint interneten. Nem kell vele törődni.