Akikkel egy ágyban aludt a baba, hogy oldotta meg a házaséletet a párjával?

Én nem ítélkezésből írtam, csak furcsállom a lepontozásokat.

Mi a WHO ajánlást követve úgy gondoltuk, hogy velünk egy szobában egy rácsos ágyban aludjon a baba. De többemberes babánk lett, aki az első hónapokban csak mozgatva vagy mellen nem sírt, de este a mozgatás sem volt jó. Viszont letehetetlen is volt, az első lerakási kísérletrw ébredt.

Én becsületesen megpróbáltam megtörni, a császáros sebemmel több este is 4-5-6 órát sétáltam, énekeltem az ordító 4,5 kg-os újszülöttel, a gyerek márványozottá ordította magát és ha kiájult és próbáltam letenni, azonnal ébredt.

Mindeközben a párom hajnalra jár dolgozni, sokszor éjszakas is, tehát nem lehetett megengedni, hogy ő ne aludjon. Itt szó sem volt arról, ki kel a gyerekhez - az utcára is kihallatszott a sírása. Nincs segítségünk, műtötten is vittem a háztartást is.

Ezek miatt én fokozatosan beengedtem mellém a kisbabát, bűntudattal telve, de ég és föld volt, mert így hamar elaludt, párszor ébredt es èbred azóta is, de pár perc alatt visszaalszik. Ha elaludt, ki tudok menni házimunkázni, vagy bemegyünk filmet nézni q nappaliba, mindig is ott volt a tv, ahogy már írtam.

Nálunk amúgy az is furi, hogy a gyerekszobában lévő ágyon a párom alszik éjjeli műszak után (ez is a gyerek előtt is így volt), vagy a kisfia, ha nálunk tölti a hétvégét. Nyilván egy ordító csecsemővel a kamadz fiút sem szivatom meg.

Azóta is 2-3x kel, én túlzás nélkül meghaltam volna, ha ilyenkor ki kel kellni és a teljesen felébredt babát altatni. Ahogy mellettem van, már összenőtt az alvásciklusunk, az első halk nyöszörgésre ébredek, párom szinte minden éjjel zavartalanul tud aludni.

Velünk ez történt, de azóta olvastam, hogy nagyon sok jó hatása van az együttalvásnak, metaanalízisek szerint fizikai és pszichés betegségek sorától védi a gyereket.

Viszont azért én szeretném kitelepíteni, a 4 meg 6 éves korig már szerintem us furi lenne.

#14: Mond te normális vagy?! Ki ne találjuk már, hogy ahol a gyereknek van saját szobája, ott csak dísznek van a szerencsétlenje.....!! Eszem megáll. Az ugye megvan, hogy minden egészséges embernek szüksége van a külön térre, szobára és a szülőknek (ahogy a gyereknek is) igen is kell és jár is a külön szoba, ahol pl nem a gyerek játékait kell kerülgetni vagy teszem azt lehet este a gyerek lefektetése után is pl beszélgetni még kicsit vagy neadjisten kényelmesen ágyban szeretkezni anélkül, hogy felkeltenéd.. Az lenne a normális, hogy külön szobája van a gyereknek is, külön ággyal és első perctől oda van szoktatva! Az, hogy te szükségét érzed magad mellé szoktatni és 0-ra redukálni a privát szférátokat az a te bajod, de ki ne találd már, hogy ezeknek a szülőknek nagyjából teher a gyerekük.

Egyébként majd a 15 éves gyerekedet is magad meg a férjed között fogod altatni nehogy már szegényke elszeparálva érezze magát?🤦🏽‍♀️🤦🏽‍♀️

Én sem egészen értem, hogy aki nem célközönség, az minek ír? Szerintem senki nem úgy megy haza egy kórházból, hogy "na mától velünk alszik". Korábban alvás megvonassal kínoztak embereket. Akik nagy mellénnyel vannak, valószínűleg csak szerencsések.

Én 10 hónapig bírtam. Eddig bírtam hogy kettő-négy óránként keltem hozzá. Majd bejött a szeparációs szorongás, amikor aludt egy órát majd 4-et nem. Napközben pedig 20 percet aludt, ha egyedül hagytam. Ekkor jött el az a pont, hogy akkor velünk alszik. Azóta minden kisimult. Most is ébred. De csak hozzám bújik vagy az apjához, és már alszik is tovább. Meg mi is. Hogy hogy fog erről leszokni? Gőzöm sincs, nem is érdekel. Ezen majd aggódom később. Egyelőre élvezem hogy 10 hónap után újra viszonylag kipihenten ébredek.

Szexelni pedig bárhol máshol lehet.

Mondjuk én se értem, hogy kit bánt hogy mi a fürdőben szeretünk szexelni. 😃 pedig a gyerek is ott fogant.

De képzeljetek sátorban is szeretünk. Meg kanapén is. És fotelban is. Én az ággyal pont úgy vagyok hogy abban aludni szeretek. Meg néha kikötözőset játszani. Mondjuk ahhoz tényleg Nem praktikus ha ott alszik a gyerek. De ha valaki ott akarja altatni nyilván kell a kompromisszum. Most jöhet a prűd manó és lepontozhat a sárga földig. Aztán mehet és nyomhat egy misszionáriust a férjével a "hitvesi agyban". Ez engem nem bánt, nem ertem neki mi baja azzal, ha valaki nem ott csinálja. Ui. Kilátóban is tok jó ám.

15. "Az lenne a normális", "jár mindenkinek a külön szoba" - ez a Te véleményed, tehát érthető, ha Te így csinálod, de nem egy dogma vagy általános igazság.

A világon élő gyerekek nagy százaléka (kb 80) tartósan vagy időlegesen alszik a szülőkkel. Nemcsak fejlődő országokban, hanem pl Japánban teljesen megszokott ez.

Az újszülöttnek, csecsemőnek nagyon sok szempontból sokkal jobb, igazi ellenjavallat az lehet, ha a szülők pl az általad leírt okok miatt, nem így akarnak aludni. Ezzel sincs gond, csak a sírni hagyással (pár az én gyerekemet nem lehetett volna sírni hagyás nélkül kiszoktatni).

De felesleges kinyilatkoztatni, hogy ez a normális.

Gondolj bele, lehet, hogy:

- vkik amúgy sem kötődnek az ágyban szeretkezéshez

- nem zavarják őket a játékok (bár ezt nem tudom, hogy jön ide, nàlunk semelyik szobában nincs játék a földön)

- el tudják fogadni, hogy ebben a pár évben, amíg a kisgyerek igényli ezt a szorosságú kapcsolatot, addig alkalmazkodnak

- úgy gondoljàk, hogy annyira sok pozitív hozadèka van a baba szàmára az együttalvásnak, hogy megéri az áldozatot

- esetleg alapból nem nagy szexuális igényűek, alapból ritkán es rövid aktusaik vannak, és a szex nem szempont nekik (van ilyen pasiban is).

És 15 éves korig nem alszanak ott a gyerekek, ha amúgy rendben van a család, mert a gyerekek kiszoknak maguktól vagy kis noszogatásra sokkal korábban (nyilván vannak súlyosan patológiás családok is, ahol lehet a kórosság része az együttalvás is, de nem ez az àltalános).