Mik lehetnek az okai annak, hogy napjainkban az tapasztalható Európában, a fiatalok jelentős része nem szeretne gyereket vállalni?

Te elmondhatatlan vágyat érzel aziránt, hogy babázhass, más meg elmondhatatlanul nem vágyik arra, hogy egyfajta rabszolga legyen és egész hátralévő életében, de minimum 18-20 évig 0-24-ben egy másik emberről gondoskodjon és ellássa őt.

Nem mindenki vágyik gyerekbőgésre, évekig tartó éjszakázásra, nem alvásra, idegeskedésre, stresszre, hisztire, szaros pelenkára stb.

És azert ne kezeljük már úgy a 20-as évei közepe felé járó nőket/férfiakat, mint valami önálló döntéseket meghozni képtelen esetlen "szerencsétlenségek", akik nem tudják mit beszélnek és majd úgyis meggondolják magukat.. Miért ne lehetne komolyan venni azt, ha valaki azt mondja nem akar gyereket?! Kortól független. Azért egy 25 éves felnőtt ember már lazán el tudja dönteni(még fiatalabb is), hogy akar-e gyereket vagy sem.

Érdekes, ha valaki akár csak 16-17 éves és azt mondja akar majd gyereket, neki nem állnak neki prédikálni, hogy jaj majd úgyis meggondolod magad és nem fogsz akarni. De bezzeg, ha egy felnőtt ember tudja magáról, hogy nem akar, őt úgyis nekiállnak szétszedni, hogy ohh hat dehogynem, akarni fogsz majd és lesz és blabla.🤷🏽‍♀️🤦🏽‍♀️

Én mióta csak beszélni tudok, tudom hogy az életben nem akarok gyereket és ez napról-napra egyre csak erősebb lett bennem, ma sem gondolom másképp és ez 1000% hogy nem fog változni. 34 vagyok. Bármikor kérdezték, én gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy isten ments. Jöttek a szentbeszédek, hogy na majd ha nagyobb leszel... Felnőttem, 22-23 éves lehettem és még mindig mantrázták, hogy majd ha megtalálom az igazit. Jelentem, 24,5 éves korombam megtaláltam a nagy őt és semmi sem változott gyerek ügyileg. Majd jött a "Ha férjhez mész" duma. Nos ez is pipa, de továbbra sem akarok gyereket, ahogy a férjem se. Ezzel már láthatóan nem tudtak/tudna mit kezdeni...

Egyébként unokatesóm dettó ugyanez, ő is kiskorától tudja, hogy nem akar gyereket. De van még másik 3 ilyen barátnőm is a közvetlen közelemben. És lám-lám, mind férjnél vannak és egyiküknek sincs gyerekük és nem is lesz.

Ideje lenne elfogadni és tiszteletben tartani mások döntéseit, nem pedig egyből kérdőre vonni és az ellenkezőjéről győzködni tök feleslegesen. Mindenki el tudja dönteni egymaga is mit akar és mit nem akar az életében!

Nem olvastam végig a válaszokat, de én úgy gondolom, főleg itt Mo-n sokan az anyagi bizonytalanság miatt sem mernek bele vágni. Persze van, aki csak szimplán másra vágyik.

Inkább megélik a fiatalsagot, utazgatnak, karriert építenek. Nekik ez a fontos. Ezt el kell fogadni, ők pedig azt nem értik, aki huszon x évesen inkább családot alapít, karrier helyett.

Szerintem már nagyon régimódi az a felfogás, hogy a nőnek szülni kell és kész. Iszonyatosan különbözőek vagyunk, kinek ez fontos, kinek az.

Én hasonló felfogású lehetek, mint te. Már 10 évesen is tudtam nagy családot szeretnék. Szerencsére én megtalaltam a párom, aki már 2 kis csodával megajandekozott.

Szerintem mindenkinél más az indok (és itt tenném hozzá, hogy a kormány hiába próbál hitellel "ösztönözni", sokaknál nem fog megjönni a gyerek utáni vágy, mert alapvetően nem anyagi okok miatt nem vállalnak).

Én pl. azért nem, mert sokkal több van a mérleg negatív oldalán, mint a pozitívon. Félek a terhességtől, a szüléstől még jobban. Még a 20-as éveim elején szerettem volna gyereket, de azóta a környezetben elég sok született. És látom, hogy normális gondolkodású nők hogyan alakulnak át, mert a "kaki, pisi, szopi, pelus" körül forog az életük. Ebbe vannak bezárva. Cserébe a pozitívum annyi, hogy valóban néha aranyos, mikor elkezd mosolyogni egy baba. Aztán a nap maradék 12-16 óráját végigüvölti. Tehát nekem ennyit nem érnek meg ezek a dolgok. A kisgyerekekhez meg már nincs türelmem, sőt... Nem is tudom kezelni őket.

30/N