Más is volt úgy, hogy szülés után rögtön nem
kötődött a babájához?
Figyelt kérdés
Már 1 éve volt de még mindig bűntudatom van miatta. Sürgősségi császár volt és utána amikor hozták szoptatásra rossz még leírni is de inkább nyűgnek éreztem. Ahányszor csak behozták alig vártam hogy vissza vigyék mert azt sem tudtam mit kell csinálnom. Egyszerűen nem éreztem úgy hogy az enyém.
Természetesen mostmar az életemet adnám érte, de szörnyű vissza gondolni ezekre...
2019. szept. 26. 11:46
1/6 anonim válasza:
Elég sokan mesélnek ilyet, igen. Van, akinél nem jön azonnal a mindent elsöprő, ösztönös anyai érzés, hanem kell neki egy kis idő, amíg megismeri a babáját és összeszokik vele.
Emiatt ne legyen bűntudatod, ettől még lehetsz remek anya, nem ezen múlik.
2019. szept. 26. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Igen. Nálam is hasonló volt. Bár nyűgnek nem éreztem de a kötődés hónapokig nem alakult ki.
2019. szept. 26. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
Én sem kötődtem. De nálam még rosszabb volt ugyanis én koraszültem és ott álltam egy inkubátor mellett és a világon semmit nem éreztem. Nem értettem ki ő, és mit keresünk itt? Hiszen nekem még 6 hétig terhesnek kéne lennem. Az első egy két nap nem is mentem minden lehetséges látogatási időben. Inkább próbáltam beinditani a tejem.
Nekem is van miatta lelkiismeret furdalásom. De inkább már csak volt. Ő is egy éves lesz hamarosan, és tudom hogy teljesen normális amit éreztem. Normális lenne akkor is ha hüvelyi úton a maga üteme szerint született volna. Nem mindenkinek jönnek az érzelmek rögtön, számtalan könyv/cikk foglalkozik már ezzel. Pont azért hogy ne érezd magad szaranyának. Van ilyen. Én az első hónapokban nem sokat éreztem iránta. Persze elláttam, foglalkoztam vele de kötelesség tudatból, nem szeretetből. Aztán szép lassan kialakult a kötődés, és ahogy mondod, az életemet adnám érte.
2019. szept. 26. 12:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
Szülés utáni depresszió miatt nekem is később jött. És napról napra erősebb a szeretet ahogy egyre jobban megismerem őt. Szerintem sok nő erzi ezt csak ezt nem insta kompatibilis bevallani.
2019. szept. 26. 12:12
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
Nekem olyan volt, hogy szülés után elvitték, megvizsgálni, megmosdatni, felöltöztetni és oda hozták, akkor nagyon örültem, hogy végre a karjaimban tarthatom, de hamar visszavitték, mert sajnos a szülés közben komplikáció adódott és még "dolgoztak rajtam". És vhogy nem hiányzott a kislányom, meg akkor sem, amikor a kórterembe vittek és végre alhattam. Megviselt a szülés, úgy éreztem akkor, hogy nem tudnám rendesen ellátni a kisbabámat. Inkább pihenésre vágytam. Kissé bűntudatom is volt, hogy így éreztem, de amikor hajnalban hozták szoptatni, akkor már teljesen máshogy éreztem magamat és boldog voltam. Szerintem a szülés körülményeitől is függ, hogy viszonyul a gyermekéhez akkor.
2019. szept. 26. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 anonim válasza:
Nálam is ez volt, pedig a saját ütemében, természetesen született. Elkaptam egy kisebb légúti fertőzést a szülés előtt néhány nappal és köhögtem, tüsszögtem nagyon. Szülés másnapján kérdeztem az akkor először vizitelő dokitól, hogy nem kapja-e el a baba, erre csak annyit mondott, hogy ne puszilgassam. Én meg annyira megrökönyödtem, hogy miért, nekem puszilgatni kellett volna?! Minek puszilgassam? Azóta persze ezerszer bepótoltam már a puszikat :) Kellett jópár hét, mire őszintén ki mertem jelenteni, hogy igen, imádom feltétel nélkül és akármit megtennék érte. De addig én is küzdöttem azzal, hogy néha inkább volt nyűg, mint öröm. Nem egyszerű baba mondjuk még mindig, de ő az életem értelme.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: