Szerintetek forduljak szakertohoz?

Nagyon hosszu szoval beletelik par percbe :) de koszonom ha szakitasz ram egy par percet :)

a velemenyetekre lennek kivancsi. irhattok hideget meleget meghallgatom.

szoval en 20 eves vagyok parom 23. 7 eve ismerjuk egymast de 2es fel eve vagyunk parkapcsolatban. nagyon szeretjuk egymast. volt egy honap szunet de mindketten ra dobbentunk arra hogy egymas nelkul nagyon rossz elni. igy ujra belevagtunk. a kapcsolatunk jo (persze vitaink vannak, de ugy gondolom mindenhol) nagyon szeretem es ugy erzem hogy o is nagyon szeret. ov,ved mindentol.

a korunkhoz kepest eleg erettek vagyunk a parom egy nagy gyerek de ha olyan helyzet van megallja a helyet a felnottek kozt is (szeret viccelodni, picit gyerekeskedni) erett gondolkozasa van. Szeret sporolni. dolgozik rendesen. es en is dolgozom. szoval jol elunk.(nem felvagni szeretnek) kulfoldon lakunk. van ket szep kocsink. es van egy 80-85 negyzetmeter lakasunk amit berlunk (kicsit mashogy van a lakasberles mint otthon, a nep 70% berel hazat legalabb is a kornyekunkon) szoval meg van "minden" ami kell egy elethez.

csakhogy en mar nagyon de nagyon szeretnek gyereket(szinte mar betegesen, de ezt neki nem mutatom hogy mennyire, de tudja jol hogy nagyon) egesz eletemben imadtam a gyerekeket 6 eves korom ota a 4honapos pici babat en furdettem etettem akar pelenkaztam (akkoriban csak akkor ha pisis volt, a kakas pelenkara meg nem voltam felkeszulve :D) szoval egesz eletemben gyerekekkel voltam korul veve (ugy nottem fel) a mamamnak akkoriban (meg csak) 9 unokaja volt abbol 2 nalam idosebb es a tobbi nalam fiatalabb. suli utan en voltam az aki a gyerekekkel jatszott akar feladatokat oldottunk meg (funyiras,locsolas a kertben, stb.) mindenkinek megvolt a feladata amit kiosztottam. Szoval gyerekekkel mar eleg reg foglalkozom (tudom ez nem olyan nagy dolog de az evek alat nem egy baba szuletett a csaladban es mindegyiket vegig kisertem szinte naponta)

Aztan az anyai oszton ugy alakult ki a legjobban hogy a tesom babaja megszuletett (egy hazban laktunk szoval a picit a szuletese ota minden nap lattam) sot meg a szulesen is bent voltam! szoval tesomnak (aki idosebb nalam) sokszor volt ugy hogy mar nagyon kemerult volt. es en suli mellett nagyon sokszor eszakat is bevallaltam, etettem,itattam (amugy tapszeres baba volt) furdettem, jatszottam akar suli utan faradtan kepes voltam kimenni vele setalni. nagyon sok terhet levettem a tesom vallarol(amit soha nem fogok vissza kapni) 17-18 evesen olyan volt mintha lenne egy gyerekem. szinte olyan sokat fogglalkoztam vele es imadtam azokat az idoket.

Szoval nagyon imadom a babakat,gyerekekt es ugy gondolom hogy nagyon jol ki is tudok jonni veluk.

annyi mindenert megharcoltam az elmult 2 evbe(a parom is nyilvan) hogy mindenunk meglegyen es hogy jo "felesseg" valjon belolem. es igazabol ennel jobban nem is mehetne ket ilyen fiatal embernek. a regi osztalytarsaimat elnezve en ertem el eddig a legtobbet kozuluk (nem felvagni csak hogy lehessen merlegelni a szitut) lehetnenk mi is anyank nyakan ahogyan ok, de nem vagyunk mert megharcoltunk erte.

igazabol a gondom csak az hogy a parom nem akar meg. vagyis csak azt mondja..amugy meg o orulne a legjobban.. es hidjetek van okom azt hinni mert bizonyitotta :)

de o mindig azt mondja hogy "ha becsuszik, nem erdekli ot imadni fogja es soha nem kerne hogy elvetessem, de csinalni nem szeretne" es amikor megkerdezem hogy miert azt mondja hogy o sem tudja. amit en nagyon is megertek,probalom. (neha ugy gondolom hogy csak azert hogy piciket bosszancson) de en nem tudok ebbol a temabol kiszakadni, szinte mar betegnek erzem magam annyira szeretnek egy kozos gyereket. azon gondolkoztam hogy elkene mennem egy szakertohoz aki "kigyogyit" ebbol...igazabol szomoru vagyok hogy o nem ugy gondolja ahogyan en, elhiszem hogy fiatalok vagyunk de akkor mert akar egy becsuszott gyereket es egy tervezet gyereket nem. o az aki minden honapban legalabb 3x megkerdezi hogy megjott mar es amikor mondom neki hogy nem kesik valamiert csillogo szemekkel, mosolyt elfolytva kerdezi hogy miert...ezert nem ertem.. nagyon jol ismerem ot szoval ezt igy nektek elkepzelni nehez lehet de en latom rajta hogy akar de meg"csinalni" nem.

szerintetek tudna nekem valaki segiteni? Hogy ne akarjak ennyire! mert mar tenyleg idegesit hogy nap mint nap gondolok ra vagy tervezgetek vagy elkepzelem milyen lenne es ugy erzem hogy bebolondulok lassan.

koszonom hogy vegig olvastad es hogy szantal ram egy par percet :) muszaj voltam kiadni magambol mar ! :) varok hideget meleget :)