Mit gondoltok erről a fajta nevelési módszerről?
Húgom egy barátnőjéről van szó, akinek van egy 10 éves lánya. A húgom most terhes és ez a nő és a nevelési módszere az „etalon” számára, de nekem vannak kétségeim…..
Na most a szóban forgó hölgy elmesélte a tesómnak, hogy neki mindig is határozott elvei voltak/vannak a gyerekneveléssel kapcsolatban és mikor terhes lett már tudta mit, hogyan fog csinálni. Következetes lesz és a fő elve, hogy nem csak ők fognak alkalmazkodnak a gyerekhez, hanem a gyerek is hozzájuk. Első perctől tudták, hogy külön szobában és külön ágyban lesz a baba, maguk közötti altatásról, ringatásról, babakocsiban tologatásról szó sem lehet, mert neki több barátnője is ezzel vesződött, hogy mindig ringatni kellett meg ölben hordozgatni a gyereket, hogy elaludjon és ők eldöntötték, h nem fognak kínlódni ilyenekkel, hisz a gyerek úgyis azt fogja megszokni, amire ők rászoktatják. Megjegyezte azt is, hogy nem kapkodták fel minden nyikkanásra a kislányt, húgom állítása szerint kb fél éves koráig éjszakáztak, aztán megunták az állandó sírást, fáradtak is voltak és utána már csak azért mentek át, hogy megetessék, pelust cseréljenek, de onnantól semmi, ha sírt hát sírt, nem foglalkoztak vele, mondván ők is baromi fáradtak és különben is meg kell tanulja, hogy egyedül aludjon el és meg kell tudja nyugtassa magát. És elvileg ez nekik bevált.
Szoptatni sem szoptatott, mert számára taszító volt és bár megpróbálta a rend kedvéért, állítólag baromi fájt, vérzett a bimbója és depressziós lett, így hát 1 hónap után áttértek tápszerre.
A dackorszak, mint olyan, náluk el nem ismert dolog volt, ugyanis a szülők azt az elvet vallották, hogy dackorszak csak ott van, ahol ezt a szülők engedik. Ők megmondták kerek-perec, hogy nem fogják hagyni hisztizni, rosszalkodni, akaratoskodni a kislányt és eszerint is cselekedtek. Ha rosszalkodni próbált, elmondták h nem szabad, majd ha az nem használt, akkor jól leszidták. Ha pedig továbbra is folytatta, kapott egyet a seggére és mehetett a sarokba. Elvileg ez a büntetés, játék megvonás náluk bevált. Mondta húgom, hogy a kislány többször bejátszotta, hogy nem volt hajlandó elpakolni a játékait. Az anyja szépen megkérte, hogy tessék elpakolni, amikkel játszott. De mivel a kislány le sem tojta, így hát ő összepakolt minden játékot, ami szét volt dobálva egy tartóba és közölte, hogy akkor jó, ennyi volt a játék, ezt most szépen kidobja. Ezek után elvileg a kisgyerek elpakolt mindig, ha néha akaratoskodott, akkor anyuka megemlítette, hogy el fogja venni a játékokat és többet nem kapja vissza.
Nem tudom nekem ez annyira kegyetlennek és ridegnek hangzik, de a húgom teljesen oda van érte, hogy milyen ügyes, okos lányt nevelt a barátnője, milyen következetes volt és meglett az eredménye, ő is hasonlóan fog eljárni és hogy milyen jó lesz. Húgom is elég határozott, kemény típusú nő, mindig mindenről van határozott véleménye, néha már említett 1-2 dolgot, hogy ha majd sír a baba, akkor cumit ad neki, hogy megnyugodjon és hogy néha hagyni fogja sírni, hadd szokja azt, hogy nem mindig van az, amit ő akar stb, de hát mikor így részletesebben elmesélte a kedves barátnő nevelési „stílusát” meghökkentem kissé. Nem akartam beleszólni meg ilyenek, finoman megjegyeztem, hogy néhány dolog elég kegyetlennek hangzik, de azt mondta szerinte ez nem igaz és az a lényeg, hogy ő ezt így jónak látja.
Én csak kíváncsi vagyok, hogy Ti, mint kívülállók mit gondoltok erről? Vagy ti hogy neveltétek a gyereketek, alkalmaztatok-e a fent felsoroltakból bármit a saját gyereketeken? Nyilván most itt a negatívumok vannak kiemelve, vagyis a szerintem negatív dolgok, mert ettől független elvileg meg imádják a kislányt, mindent megadnak nekik, amit tudnak, közös programokra járnak stb. Csak fura, hogy valaki így áll a gyerekneveléshez.
válasza:Én hasonlóan nevel(t)em, mint a fent említett szülők.
Kb annyi különbséggel, hogy hisztikorszaka nem is nagyon volt, így mindig meggyőztem az én érveimmel és hogy a játék elvétel nem hatotta különösen meg, azóta sem szeret pakolni. Viszont első naptól külön szobában van. Sosem hagytam sírni, mégis magától el tud aludni 6 évesen. És nagyon kötődő így is.
Viszont azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy mázlista anya vagyok, mert oltári jó természetű fiam van.
Tesómnak már nem ilyen egyszerű, az ő lánya elég akaratérvényesítő kiscsaj.
SZóval én tudom, hogy a gyerekek nem egyformák. Ezért nincsenek egységes nevelési elvek. Mert minden gyereknél máshogy jön be.
Nem kegyetlen és rideg, hanem következetes.
Ha a húgodnak lesz egy hasfájós babája, akkor bukott minden...
válasza:Számomra a leírásban két dolog van, ami nem "okés".
Az egyik a sírni hagyás része. Én sem kapkodom fel a lányomat minden nyikkanásra, de nem is hagyom magára, hogy addig sírjon, míg bele nem fárad, és lám, mégsem sír minden szösszenet miatt. Nem ringattam altatáskor, csak magam mellé tettem, és szépen elaludt. Hol könnyebben, hol nehezebben. De inkább arra figyeltem, hogy mikor kezdi el adni a fáradtság jeleit, és sem túl korán nem vittem aludni, sem túl későn. Most 10 hónapos, 3 hete alszik a saját ágyában, este fél 8kor eszik, utána mikor kezdi dörgölni a szemeit (8 körül), fogom, beteszem a kiságyába és leülök mellé egy székre. Elkezdek neki suttogva mesélni valamit, van, hogy elalszik rá, de van, hogy zavarja, így olyankor csak csendben ülök mellette, míg elalszik. Utána kijövök, ha felsír, akkor mint a villám bemegyek, megsimogatom, visszaadom a cumiját (igen, cumival alszik), csak akkor veszem ki, ha nem tudom másképp visszaaltatni.
A másik az, hogy persze következetesnek kell lenni. De én szófogadatlanságért nem büntetném azzal, hogy ráhúzok a fenekére. Elég lenne az, hogy elveszi azt a játékot, vagy leülteti "büntibe".
Sokan alkalmazzák ezt a "ki fogom dobni, ha nem pakolod el" módszert, és egyébként hatásos is szokott lenni. Persze nem szokták kidobni, csak hát éreznie kell a kicsinek, hogy vannak következmények is.
A szoptatás meg mindenkinek magánügye. És igen, eleinte baromira tud fájni. Szerintem a nők 80%-ának ki is sebesedik az első 2 hétben, aztán fokozatosan jobb lesz.
válasza:4 gyerekem van. Elveim is és nagyon fontosnak tartom a következetességet. A 6 hónaposra is rászólok, ha az asztalra teszi a lábát és az egyévessel is összepkaoltatom a szétdobát játékait (nyilván ekkor még segítséggel).
DE! Az alvás-sírni hagyás egészen gyerekfüggő. A legnagyobb hasfájós volt, ő gyakorlatilag az első 3 hónapban csak kézben volt el nappal. Éjjel szépen aludt a szobájában, 6 hetes korától fel sem kelt. A második szívbeteg, amikor ez kiderült, akkor áthoztuk a kiságyat a mi hálónkba, 5 hónapos koráig ott aludt. Ő 10 hetes korától nem kelt éjjel. Mivel a pulzusa össze-vissza ugrált, nem szabadott sírni hagyni egy percig sem. A harmadik és a negyedik 2 kis buddha, nem kellett őket nagyon cipelni, szépen aludtak a szobáikban. Szóval ez nagyon gyerekfüggő.
A szoptatás csodálatos dolog, mind a 4-et igény szerint etettem, nekem sosem fájt a mellem, megtanultam őket helyesen etetni. Ez a titka. 😊
Nevelni kell, nem kényeztetni, de a gyerekek egyéni igényeit szem előtt tartani.
válasza: válasza:Szerintem, sokan keverik a következetességet a szigorral. Rám szokták mondani, hogy túl laza és engedékeny vagyok, mert nem kiabálok, nem parancsolok kőkeményen. Lehet benne valami, nem is tagadom. Én úgy vagyok a neveléssel, hogy kevés szabályt alkottam, de azokat betartatom következetesen (de nem szigorúan). Pl. csak kétszer szólítom fel, hogy ne pakoljon a boltban. A másodiknál elmondom a következményeket: kirakok a kosárból mindent, és üres kézzel megyünk ki. Nem vitázok vele, nem magyarázkodok, nem csapok rá, nem is büntetem, egyszerűen megteszem, amit ígértem, ha nem viselkedik, ezt a gyerek is tudja. Most 2 éves múlt, úgy jön mellettem vásárolni, mint egy kisangyal. Igen, háromszor valóban el kellett hagynunk a boltot emiatt...
Az, hogy nem ringatta, szeretgette a picit, hogy tanulja meg a rendet, nálam már szigor. Azt elképzelni sem tudom, hogy hogyan képes valaki sírni hagyni egy babát, nekem a gyomrom is görcsbe rándult a sírásától. Természetesen más a hiszti, az enyém 14 hónaposan próbálkozott először, de azt sem büntetéssel, fenyítéssel oldottuk meg, hanem ésszel, higgadtan. A játékokat együtt pakoljuk el, én nem haragszom azért, ha nem azonnal, de nem vagyunk egyformák, valaki bepöccen rá, ezt megértem. Nem szeretnék abba a hibába esni, amit sokaknál megfigyeltem, hogy túl sokat várnak el a kicsiktől. Nem akarom minden mozdulatát szabályozni, kell neki a felügyelt, de megengedett szabadság, még csak gyerek, soha nem lesz ilyen felhőtlen az élete, mint most. Ezt nem akarom tőle elvenni.
válasza:Van, ami okés, van, ami durva.
Sírni hagyni soha nem hagytam picinek egyiket sem, a nagyobbat is csak a hisztis korszakában. Nem ütöttem meg, max 2x, mikor megindult az út felé, én meg pont időben kaptam el és reflexből kapott a fenekére.
A nem pakol ezért kukába megy a játék, teljesen oké, nálunk is ez vált be amugy.
De én nem tudom elképzelni, hogy bömböl a gyerek ő meg nyugodtan alukál tovább az ágyában a nagy gyereksírás közepette. A cumi nálunk bukó volt, egyik gyerek sem szerette, a kisebb az ujját szopja a nagyobb az öklét szopta. Na és? Elhagyta, mikor 2 kézzel játszott.
A szoptatás mindenkinek a magánügye, ő dolga,meddig teszi.
Azt én is tudtam, hogy ringatni nem fogok, sem babakocsiban tologatni, de mázlim volt, mind2 fiam hason alvó, mélyen alszanak, kb 5 perc alatt magukat altatták el.
És igen a gyereknek is alkalmazkodnia kell, mert így tanulja meg, hogy nem mindig ő az első. Ahogy nálunk a kisebb alkalmazkodott ahhoz, ha egyszerre éhezik meg a naggyal, akkor a nagy kap előbb enni, csak utána ő.
válasza: válasza:Nekem nem szimpatikus, rideg, mintha a gyerek születése a szülei kényelme alá helyeződne.
Szerintem a gyerek ebből azt tanulja, hogy csak a szülei fontosak, ő nem számít, vele bármit meg lehet tenni.
Semmi újat nem csinálnak, 30- 50 éve is ezek mentek, meg is lehet nézni mennyi lelkibeteg ember lett belőle.
én egyiket sem alkalmazom, illetve csak a kidobósat, de szégyellem
is magam miatta, hogy zsarolom a gyereket, próbálok leszokni, ha már nem megy más, akkor alkalmazom, de szerintem akkor is működne más, csak úgy érzem nincs erőm hozzá.
Viszont én már dobtam ki játékot(nem fontos amúgy is selejtezésrevalót választottam) a következetesség fontos, hogy szavahihető legyek.
Nem szidom a gyerekem, nem verem. Szerintem szadisták egy kicsit önzőek meg nagyon.
Az alkalmazkodásnak mindig van ára, az önbizalom, szeretetteljes családi légkör, mindig segítség, ha rászorul, a tudat, hogy ő jó és értékes.. ezek fontosabbak szerintem, mint a szégyen, amit szidással érnek el, a precizitás, amit a veréssel, a félelem, amit veréssel, a csak magadra számíthatsz dolog, amit a nem vígasztalással..
Nem akarom, hogy ilyenné váljon a gyerekem, ezért nem is kezelem így. Tökéletes autokrata vezetőt nevelnek ki, egy szadista, kényszeres, kívülről látszódjunk jónak embert, akinek minden lelki baja van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!