Sérül a gyermekem?
Augusztus legvégén kezdtük a bölcsődét a lassan 2,5 éves fiammal. Volt eleinte sírás, de a második hét végén már annyira beszokott volt, hogy uzsi után azt láttam, örömmel futkározik fel-le, játszik, és nem akart hazajönni. Maradni akart 8 óra múlva is. Meg is lepődtünk. Pozitív értelemben. Evett, aludt ott (pedig mindig csak én tudtam elaltatni, féltek is a nevelők, hogy lesz ez, de simán ment, plusz itthon nem egy nagy evő, de ott tetszett neki a sok gyerek és evett is első naptól fogva).
Aztán jöttek a betegségek. Másfél hét otthon (hétvége miatt). Utána nem érezte már jól magát, sírva ment be. A negyedik napon megint beteg lett. Utána megint másfél hét otthon. Végig utál visszamenni és mostanra azt látom, valami nincs rendjén.
Nem hisztizik. Keservesen sír. Szomorúan sír. Hangokra összerezzen. Furcsa viselkedéseket vett fel. Ő egy hihetetlen energikus gyerek, ezért kicsit panaszkodnak is rá. Nem rossz. Csak van benne élet. Láttam rosszat. Elhihetitek, ő nem az (mindenki imádja, ja és csak nekem tartogatja az energiáját, mások előtt nyugodt).
Pár dolgot kell még tudni:
1. a nevelők nagyon szigorúak. Folyamatos pattogás a nap. Sok a gyerekek rángatása. Nem kérik pl. hogy menjenek be, hanem egyesével betolják, húzzák őket (türelmetlenség). Ha rossz passzban van egy gyerek, leteremtik őket, hogy ide járnak már rég, úgyhogy szedjék össze magukat. Ha egy gyerek megszólal, rászólnak, hogy csendesen .... Ezt csinálták, mikor fiam 3 nap után végre megszólalt. Csak lestem... Mi van?!
Ha egy játékot levesznek, pár perc után már azt kérik, rakjanak rendet. Minden gyerek csendben, vigyázban. Komolyan. Gondolkoztam is, hogy fogja ezt az én izgő-mozgóm bírni. Mert azért, egy idő után várható nála a jókedvű pörgés beindulása, ha otthonosan érzi magát, de itt mondták is, hogy ilyet nem szabad.
A túlsó csoportba átnéztem hogyan rohangálnak, van kis kupi, élet... Bárcsak oda került volna...
Én ezt a szigort az alatt láttam, amíg beszoktatás alatt a teremben lehettem, most meg a folyosóról hallom az állandó mérges észosztást, mikor viszem (igen, már korán reggel ez hallatszik ki) vagy mikor megyek érte.
Én csak jót hallottam az intézményről, minden szülő dícséri, odavan érte, így azt gondoltam, biztos az én felfogásom tér el a normálistól. De már 2 hete is, az első visszatéréskor, elvitelkor 15 percen át hallgattam kint, hogy fiam sír, szomorú elcsukló hangon, "anya, anya, anya" és hozzá sem szóltak. Egyáltalán.
2. Az a csodás beszokás is azért úgy ment, hogy 3 héten át otthon sikítva ordított velem a gyerek egy olyan hangon, ami tőle ismeretlen. Sok szeretésre múlt el.
3. Fiam nem beszél kerek mondatokban, de válaszol kérdésekre. Tudni kell, hogy én neki csak jót mondtam mindig a bölcsiről és a dadusról. Még néztük is otthon a fotókat és kérdeztem, szereti-e és együtt örültünk, hogy szereti. A dadát is. De most ha megkérdem, milyen napja volt, "nem jó". A dada "mérges". A gyerekek "nem jók".
Semmi sem jó. És mindig visszatér arra, hogy a dada nem kedves, nem szereti őt, mert folyton mérges.
Pont az, amitől féltem.
Jeleztem neki, hogy fiamnak nem tetszik semmi és őt sem szereti már (a mérgeset egyelőre nem említettem). Azt mondta, ez így szokott mindig lenni. Talán valamit igyekszik változni, mert tegnap nagyon kedvesen vette át és végre azt mondta fiam, jó napja volt és a dada "kedves" volt, de dillemmázott, kicsit mondta hogy rossz volt és mérges. Igaz, most elkezdtem délben elhordani, amíg ilyen rosszul érzi magát.
De mikor este eljött a nevelő látogatásra, fiam rá se akart nézni. Úgy ölelte a nyakamat, majdnem megfulladtam. Mikor kikísértem, rákezdett a szomorú sírásra.
Próbáltam biztatni.
Mindig kerülöm csak jót hall tőlem, nem adok a szájába szavakat! Illetve ha mégis adok, csak jót.
Elég otthon kiejteni a bölcsi szót, olyan szomorú keserves sírás (nem hiszti, nem ordítás) lesz belőle, hogy megszakad a szívem.
Ja igen.
A dada azt mondta, fiam tetteti a betegségeket. Direkt lázasodik be, hogy ne kelljen mennie (komolyan gondolja? Hányt, sárga orrot fújt, köhögött, elsőnek antibiotikum kúrát is kapott, 40 fokos láz. Utána 6 napon át ment fel 39-re... Ja és elkaptuk mi is a színlelt betegséget).
Plusz elkezdtek panaszkodni is kicsit a rossz magaviseletére. Hogy nyavalyog mindenen. Nem kell nekem bemutatni, egy nagyon erős jellemű hatalmas memóriájú, jóeszű és mozgékony gyerek. A nyavalygásai onnan jönnek, hogy mindent meg akar tudni csinálni.
És hát hogy energikus... De ettől még nem rossz. A legtöbb gyerek, akit ismerek, nem nyelt karót.
Ja még valami. Teljes szobatisztaságról tértünk vissza a pelenkához....
Kérlek, írjátok meg, hogy ebben a történetben mi az, ami szerintetek normális, nem normális, túlzok-e és nyanya anya vagyok vagy pedig komolyan aggódnom és azonnal lépnem kell.
pont ezt akartam írni, amit az utolsó.
otthon vagy, nem lett volna elég annak a szegény kisfiúnak fél napot bölcsiben lennie? (mind tudjuk: a bölcsi = gyermekmegőrzés, nulla fejlesztéssel.)
nekem 2 éves a kisfiam, megszakadna érte a szívem, ha így bánnának vele, te meg telesírod a gyk-t, és kérdezgetsz, mit csinálj.
Azonnal vedd ki szegényt, szerintem is.
Leírom, milyen a mi bölcsink, ahova 1 éve jár már a fiam (októberi, idén mehet majd oviba, de csak januártól viszem, pont azért, mert annyira szereti a bölcsit).
Reggel mindenkit kedvesen és vidáman fogadnak a nevelők. A sírósakat kijönnek vigasztalgatni, már akkor is, mikor még az anyuka vetkőzteti. Aki sír, mikor megy el az anyukája, ölbeveszik, ölelgetik, finoman terelik a figyelmét. Mindig játszhatnak, délután gyakran megyek arra, hogy a nevelők is játszanak, ülnek a szőnyegen vagy a kis asztalnál, jó a hangulat, nevetés, stb.
Az én kisfiam is energikus, néha, főleg télen, mikor kevés volt az udvar, rosszalkodott bent, ezt nálunk is mondani szokták, de ez így van rendjén. Pont tegnap mondta a kisfiam, hogy ő mindig jó kisfiú, és a bölcsiben mindenki jól viselkedik. Tehát tuti nem szidják őket agyon. A te kisfiad azért mondja, hogy rosszak a gyerekek, mert szidja őket a nevelő folyamatosan.
Ezt azért írom, mert léteznek nagyon jó állami bölcsik, ha mindenképp szeretnéd vinni, akkor keress másikat, de ebből vedd ki, már ma.
Másik intézmény. MOST.
Az, hogy a gyerek könynen beszokott, azt jelenti: érett.
Az, hogy a viselkedése megváltozott ilyen mértékben, azt jelenti: traumatizálja ez a környezet. Ne hagyjátok ott.
Én azonnal kivenném! MOST.
Álljon már meg a menet. Én is itthonról dolgozom, de úgy nem tudnék, ha a gyerek itthon lenne. Aki ezt megoldja, annak gratula, de akik “milyen anya már”-oznak, azoknak én is mondhatnám, hogy vajon mennyire lehet “home office”-bol figyelni rá. Azt sem értem, mit kell nekiesni. Nem mindig egyformán vagyunk tisztában a dolgokkal vagy ébredünk rá.
Kedves kerdezo, viszont én is elhoznam a gyerekem azonnali hatállyal. Megfogadtam, hogy a gyerekemet minden értelmetlen szenvedéstol megkímélem, amit a hazai állami intézményrendszerek gyakran produkálnak.
Az enyém pár nap múlva 2,5 lesz, május óta dolgozom, akkor egy közeli állami bolcsibe mentünk el, hogy heti pár napot vinnem, de nem igazán örültek neki, és vagy 15 gyerekkel volt a gondozó. Ott is egyébként az ment, hogy raszoltak a gyerekekre, ha például az asztalon autóztak (!).
Ezért is fizetni kellett volna, de végül találtam egy családi napkozit a közelben, ami szimpatikus volt. Két egész napra ment volna a gyerek, aki nagyon jól érezte magát - amíg ott nem kellett aludni. Azon nagyon sírt, és pár próbálkozás után úgy döntöttem (hiába próbált az egyikük meggyőzni, hogy mindenki sír, és volt, aki 3 hónapig zokogott), hogy nekem ez nem éri meg, és váltottunk több délelőttre, így ebéd után hazajöhet. Ez sokkal jobban működik, örömmel megy, elofordult, hogy azért sírt, mert nem mehetett, hely pedig nagyon rugalmas. Igaz, drágább mint az állami, a fizetésem negyede, de meg így is több pénz jön be, mintha nem dolgoznék, és mindenki elégedett.
Hozzáteszem, eltökéltem, hogy ha nem válik be neki az egész, akkor inkább mem dolgozom és megvárom az ovit.
De ezt a rövidebb időt könnyebb átlátnia, mint egy egész napot.
Szóval hosszú lett, bocs, e a lényeg: merj az ő és a sajat igenyetekhez alkalmazkodni. Hosszú távon megéri.
Esetleg majd írd meg, hogy mi lett.
Egyetlen bölcsi van nálunk.
És igen, csak így tudok dolgozni. Most kezdtem újra. Mellette eddig nem tudtam elkezdeni.
De mikor itthon van betegen, úszik minden, szóval szinte tökmindegy, mert még rengeteget lehet itt beteg minden ismerős, doki, védőnő szerint és olyankor is meg kell oldanom a munkát. Szinte tök mindegy akkor meg.
Legalább nem lesz beteg és nem sérül, ha kiveszem.
Így is dolgozom éjjel is.
Nem 100% itthon, de javarészt. Az én fiam este 10-kor megy aludni...
És ez az egész igen gyorsan zajlik. Nem hosszú ideje, mióta radöbbentem, hogy sérülhet. Ma mar beszéltem az igazgatóval, de ők nem látnak gondot :(
Sőt, kérdésemre, hogy magában van-e egész nap vagy másokkal játszik, küldtek fotót, hogy egy gyerek mellett van. Azt mondják, ő a barátja.
Fiam meg azt mondja, az a gyerek kategorikusan nem a barátja... Szerintem ez vagy ferdítés vagy nem értik a gyerekem lelkét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!