Ti hogy csináljátok/csináltátok a beszoktatást? Mit tennétek ebben az esetben?
Kisfiam 27 honapos. Több mint 18 év munka után elég jól elvoltam vele otthon. 2 éves kora előtt azonban azt éreztem, igényem lenne másra is, nem vagyok az a kifejezetten tyúkanyó típus. Nem örültem neki, de ez van.
Május óta újra felallasban volnék, de kiesett az a kevéske segítségem is, ami eddig volt. Úgy döntöttem, családi napkozibe viszem az amúgy nagyon szociális kisfiamat. Heti 2 (egész) napra gondoltam. (Mondjuk f9-tol f4-ig.)
Minden szuperul ment, azt mondtak, nem is láttak meg ilyen gyereket, aki egyáltalán nem sírt. Az ott alvasig. Szerdán volt először, már az után eléggé nyugos volt otthon, csütörtökön pedig fel órával az alvás idő lejárta előtt szóltak, hogy mehetnék érte. Már az utcáról hallottam, ahogy sír. Pénteken pedig 10 percig hallgattam az utcáról, aztán visszamentem és ott maradtam vele (akkor már ebéd után el kellett mennünk).
Tudom az összes érvet, persze a gondozók mindet el is mondták, a legidősebb szerint ez csak hiszti (mondtam, ezzel nem értek egyet, ez élete első tapasztalata az elszakadásról, bár a nagyszülőknél már többször aludt), illetve egy kisfiúra mutatott, aki 3 hónapig egyfolytában sírt. Ez sem nyugtatott meg, mert nyilván addigra beletörődött. Igaz, most is meg a kapura tapadva várta az anyját.
Azt is mondtak, hogy nem fog emlékezni, de ha tudatosan nem is, egyéb módon lehet emlékezni.
Meg legkésőbb az oviba be kell szoknia, de azért pár hónap is sokat számíthat ebben a korban.
Egyik dolog a pénz, amiből jó lenne több, bár nem halnank éhen nélküle, de határeset. Nem az éhen halas, hanem hogy mennyire kell a plusz.
A másik, hogy e nélkül nemigen van idom magamban-magamra.
Holnap megint megyünk, ugye. Hagyjam ott megint csak ebedig? Mit javasoltok, mit tennetek?
Amúgy is megterhelő volt minden nap járni, holott igazából csak heti két napot maradna. Lehet, hogy az nem annyira borítaná ki?
Nyilván más, akinek nincs választása, mindenképpen vinnie kell, mert muszáj dolgozni.
De nálam talán megoldható plusz pénz nélkül.
Eléggé tanácstalan vagyok.
Bónusz kérdés: van olyan, aki a végén úgy döntött, mégsem viszi bolcsibe a gyereket?
Köszi a végigolvasast.🙂
Oszinten szolva nehez. Hivtak, igy vissza kellett mennem dolgozni, mikor 1,5 eves volt. A beszoktatas nehez volt, sokat sirt mindenki. Mint kiderult, a gondozojat nem szerette, vegig a 1,5 ev alatt. Ha tehetnem, nem adnam be ilyen hamar.
Az ovi teljesen mas. Volt muhiszti, de szinte azonnal beszokott, azota is szereti. Ami a lelkemnek megnyugvas, hogy kezdi elfelejteni a bolcsit, nagy baratai nevere nem emlekszik mar, pedig csak 1 eve jar oviba.
Ha a honap vegen kolcson kell kerni, akkor azert egyet ertek veled, menni kell dolgozni.
Fentebb valaki jol irja, legyen rendszer a napjaiban. Vagy fel nap, vagy minden nap vegig, vagy ne menjen. Megviseli.
Kitartast!!!
Köszi, azt találtuk ki, hogy háromszor fel napot megy (4 óra), tehát ebéd után elhozom és itthon alszik. Így meg az alvás ideje is az enyém.
A férjem viszi, hogy tőle talán könnyebben megválik, és én megyek érte, így időben megtakarítok egy utat, ami oda-vissza 1 óra lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!