Aki NEM adta bölcsődébe a gyereket (pláne ha már nagyobb), az miért nem tette?

Nem tartom fontosnak a bölcsődét, pontosabban szükséges rossznak, ha anyuka dolgozik.

Ennek ellenére az első gyerek járt, és nagyon szerette. A 2. azért nem ment, mert addigra terhes lettem újra, a 3. meg azért nem, mert borzasztóan nem volt érett a közösségre, a baba-mama tornákat is végigbőgte 2 és fél éves koráig. Aztán az óvodát már szereti. :)

Régen volt, 80 körül.

Úgy terveztük, hogy 1 éves kora körül adjuk bölcsődébe az elsőt. Nem is tudom, miért. Az apja az 50-es években néhány hetes korától volt bölcsődés, a tanárnő anyukája-mérnök apukája mellett. Plusz végig napközis. Én csak a kötelező 1 évet voltam óvodás iskola előtt, és rossz volt, pedig szerettem az ételeket is, naposnak lenni is. De nekem vadak voltak a gyerekek, nyugtalanok, hangosak.

Amikor az első már két év körül volt, akkor jutott csak eszünkbe, hogy el is felejtettük bölcsibe adni. Volt némi munkám is otthon, jöttek a többi gyerekek is. Igazából rájöttem, hogy otthon nyugodtabban zavartalanabbul fejlődhetnek, nincs is szükség a bölcsődére. A játszótérre kétszer jártunk naponta, ott játszottak gyerekekkel.

Óvodába sem jártak, még egy évig sem, mint én. Mert egyrészt hiába győzködtem a legnagyobbat -ráláttunk az óvodára, ismerős volt a vezetőóvónéni-, másrészt megtanultak olvasni 4-5 évesen, csak úgy.