Normälis hogy 22 hos kisfiam annyira nem birja a kötöttseget, hogy bölcsödebe szoktatast meg akkor sem viseli könnyen amikor ott vagyok vele?

Hát a gyerekek sem egyformák. Talán még nincs megérve rá, hogy elengedjen téged. Próbálta már más bevinni a bölcsibe? Lehet, hogy csak neked szól a műsor?

Nem lehet, hogy az a baj, hogy meg sohasem volt nelkuled sehol? Nagymamaknal, vagy a jatszoteren is mindig "lekotni" probaltad, es nem engedted, hogy onalloan jatsszon? Es most nagyhirtelen kellene beszoknia a bolcsibe...?

Ilyen korú kisgyereknél azért nem kell feltételezni alapvető személyiségvonások megjelenését. Én is sírtam, amikor anyám 5 évesen otthagyott az óvodában, hiszen addig csak családtagok között voltam. Ilyen korú gyerek hogy is érthetné meg, hogy mi a "feladata". Ebben a korban még egymással játszani sem igazán tudnak, ez a képesség csak 1/2-1 évvel később fejlődik ki.

Ez teljesen normális viselkedés, sőt ez A normális ebben a korban.

Minden gyerek más. Nem tudom, ő eddig mennyit volt közösségben (van-e testvére, jártatok-e össze ugyanazzal a játszótéri társasággal) vagy ez az első és eddig csak te voltál neki a társaság, annak meg ő az abszolút központja, mert az nehezítheti. De ennek ellenére i nagyon különböző fokozatban anyásak és lázadók a gyerekek ebben a korban is. És nem tudom, te miképp álltál a bölcsődéhez, mennyire féltél tőle - de legjobb taktika ha természetesnek tudod átadni, hogy ez az ő dolga, "munkahelye", hogy nincs B verzió és hogy büszke vagy rá, amiért ő már ilyen nagy fiú. Tehát nem alapból áldozatként kezeled. Ha kimész és abbahagyja a sírást, akkor neked szól, mert te vevő vagy rá, nálad ezzel lehet húzni az időt vagy kiharcolni, megmásítani valamit. Ez nem azt jelenti, hogy ne érezz vele együtt, ne öleld meg, de azt igen, hogy legyél magabiztos, következetes, ne félj a hisztitől, és ne hagyd, hogy belehergelje magát és bátorítsd, erősítsd meg a képességeiben. Nagy biztonságot ad, ha kakukkosóraként a beszoktatás alatt folyton figyelmezteted, mikor mi fog aznap következni, ha tudja, mikor fogsz érte jönni (evés után, alvás után), ne csak eltűnj és megjelenj, hanem legyen számára kiszámítható forgatókönyve a búcsúnak és a találkozásnak. Jó az is, ha valamit bevihet otthonról - alvójátékot vagy bármi könyvet, kisautót, amit aznap büszkén megmutatna XY néninek. És ha te is érdeklődsz a bölcsi iránt, mutassa meg, hol a szekrénye, hol lehet ügyesen kezet mosni, pisilni, mondja végig a jeleket... a te türelmes érdeklődésed máris fontosabbá fogja tenni számára is az új feladatot.

Ennyi idős korban teljesen normális. Ranschburg Jenő szerint iskolás kor előtt az anyával való együttlét is elegendő. De ennek hasznos időnek kell lennie! Tehát nem hogy ülök mellette és nézem. Vidd el gyerekprogramokra, vannak ingyenes családi körök, játszószobával, bábozással. Ingyenes baba-mama torna. Vagy járj össze más anyukákkal, hívd el hasonló korú babák szüleit magatokhoz. Ha vidékiek vagytok és nincs sok lehetőség, akkor vágjál bele te! Baba-mama kör, közös babakocsis séták, kirándulások. A gyerekednek még szüksége van rád és örülj neki, hogy még most együtt tudtok lenni. Olyan aranyosak ebben a korban :-) ilyenkor még minden érdekes. De ha úgy érzed, egyedül vagy, akkor mint írtam, fogj össze más szülővel, vagy szülőkkel.