Megváltozott a bölcsibe! Mit tehetek?

"A lányom (2,5) ugyanígy volt a bölcsiben. Kettő volt, amikor odakerült és ugyanezt produkálta, mint a tied. Nem azt mondom, hogy szeret bölcsibe járni, de reggel már csak ritkán van sírás. "

Erre az írásodra alapozom. Nem szeret járni, de beletörődött, mert rájött hogy úgyse tud mit tenni. Nem azért nem sír mert szereti, hanem mert feladta. A kérdezőnél meg arra hogy minden reggel sír és nem akar menni, valamint a szülőt bünteti azzal a viselkedéssel, amit produkál.

Az, hogy megszokja vagy beletörődik óriási különbség! Ha megszokja, akkor rájön, hogy ott is lehet jó, érezheti jól magát, az is egy biztonságos hely, ami más módon, de lehet nagyon jó mint az anyjával. Ha beletörődik, akkor képtelen jól érezni magát, kínlódás. A kettő között különbséget tenni a szülő feladata, nem a gyereké!

Van igen még ma is, hogy sírva megyünk. Alapvetően én szeretek dolgozni, mégis vannak napok, amikor szívem szerint én is sírnék. Ez nem jelenti azt, hogy amúgy rosszul érzem ott magam, vagy hogy én ott szenvednék.

Ezzel a hozzászólással, most biztos nem leszek népszerű.

Egy valamit le kell szögezni: a bölcsi a gyermekek nagy többségének egy szükséges rossz. Ilyen korban még nem egymással játszanak, egymás társaságát élvezve, hanem egymás mellett.

Van pár olyan gyerek, akinek tényleg a javára válik. Gondolok itt most olyanokra, akiknél nincs otthon napi rendszer, a bölcsiben meg van, vagy vannak tényleg különösen extrovertált, nyitott gyerköcök, akik igénylik a többi gyerek társaságát. És igen, ők valószínüleg fejlettebb, érettebb idegrendszerűek.

Az, hogy egy anyának el kell mennie dolgozni, és a gyereket be kell adnia bölcsibe, azt teljesen megértem. De azt azért nem akarjuk már elhitetni magunkkal, hogy ezzel még a gyermeknek is jót teszünk, mert az esetek nagy többségében ez egyszerűen nem igaz.

Teljesen osztom azt a véleményt, hogy még nem érett rá, az elején újdonság volt neki, mostmrá látja, h mindig így lesz, és nemtetszését fejezi ki. Ha nem égető, ne menj vissza dolgozni, maradj még vele szeptemberig.

Ha muszáj, akkor pedig sajnos így marad még pár hétig, addig megszokja, és igen beletörödik a helyzetbe és könnyebb lesz. A viselkedésváltozást is ennek tudnám be, ha nem tudod kivenni, ne számíts arra, h egyhamar változni fog. Légy türelmes hozzá, neki most ez nagyon nehéz.

7-es vagyok: Az enyém kifejezetten extrovertált gyerek volt/van, állandóan a gyerektársaságot igényelte, és bizony már két évesen is együtt, nem csak egymás mellett játszott a többiekkel, illetve a szerepjátékokat is korán kezdte. A bölcsiben barátai is lettek, legalábbis egyfolytában egy-két társát emlegette és kerestük pl. játszótereken is. A beszoktatása nagyon könnyű volt, kb. le sem voltam tojva. Viszont a két hét letelte után a reggelek borzasztóak voltak, amikor el kellett indulni otthonról és amikor odaértük és amikor búcsúztunk, mindig ment a toporzékolás, a krokodilkönnyek, a vigasztalás, az alkudozás és végül idő híjján a közelharc. Visszagondolva az oviban, és idéntől az iskolában pont ugyanezt játszottuk le és bizony mindig kellett az a 3 hónap (ezt még bevallom, anno egy bölcs bölcsisnéni :) jósolta), mire "beszokott", és végre otthon sem volt extra nyafka.

(A kisebbik gyerekem teljesen más habitusú, "magánzó", majdnem három évesen kezdett csak el igazán barátkozni. Nála a beszoktatás hetei voltak nehezebbek, nem sírt, de nagyon szorította a száját és ragadt rám, itthon viszont ő egyáltalán nem lett hisztisebb vagy nyűgösebb. Vele a dackorszak is sokkal csendesebb, nem kell birkózni, még ha mérges is meg tudom nevettetni, nem olyan kitartó, mint a bátyja volt 3 évesen.)

Szóval a sajátjaimból kiindulva nincs ilyen párhuzam személyiség és bölcsire való "érettség" között (bár szerintem munkahelyre való érettség se létezik :)), sőt, talán fordított. Az is lehet, hogy aki extrovertált, az jobban belefárad az állandó kommunikációba, barátkozásba? - nem tudom. De tudom, hogy minden gyerek más, ki kell tapasztalni a sajátot.

Kedves Kérdező!

Esetleg lehet az is az oka, hogy mivel egész nap a bölcsiben "jól kell viselkednie" bizonyos szabályok közé van szoritva, otthon próbálja feszegetni a határokat. Vagy csupán még a beileszkedési időszak hatása,ami természetes. Időt és türelmet kell biztositani a kisgyermeknek, hogy megszokja az új környezetet,embereket. (Egy dajkanéni)