1,5 éves fiam bölcsibe jár 3 hónapja mert jön a kistesó és már nem bírom őt emelgetni annyit. De egy hónapja bizony nagyon anyás, még jobban csüngene rajtam. Muszály felvennem pedig nagyon megterhelő. Vajon nem tűnik úgy mintha lepasszolnám?

11-es te nem vagy észnél. Hagyjuk a nyugati-európaik szokásait és hogy normálisak-e...

Nem, nem normális, hogy beadja a 1.5 évesét bölcsibe, hogy neki könnyebb legyen és nem, te sem vagy az, ha ennek a helyességében megerősíted.

1.5 évest bölcsibe adtál mert terhes vagy? (jó, látom hogy dolgozol is, de a kérdésedet úgy kezdted, hogy bölcsibe jár mert nem bírod emelgetni...)

11 hónapos volt a fiam amikor terhes lettem a második gyerekünkkel, nem terveztük, a szívem szakadt meg a fiamért, hogy vajon hogy fogja viselni a kistesót, alig tudtam kihasználni hogy kettesben legyünk stb... így szülésig próbáltam vele minél többet foglalkozni, persze nem agyon pátyolgatni, meg elkényeztetni, csak koncentráltabban vele lenni. Te beadod bölcsibe... kivan rekesztve mert lesz egy tesója. A fiam 1 évesen 15 kiló volt, amikor kellett felvettem, hiszti miatt persze nem, meg többször hallotta tőlem azt, hogy most nem tudlak felvenni mert fáj itt-fáj ott, lehet ülve is fogni egy gyereket (írtad hogy sír, de pár nap alatt megszokná). Nem értelek, ne haragudj... nem bántani akarlak, én nem vagyok egyébként nagy ősanya, szeretem a gyerekeimet de nincs az a majomszeretet, mégis megsajnáltam a kisfiadat mert nekem annyira úgy tűnik, hogy őt kizárod magad mellől mert neked épp kényelmetlen őt tartogatni, holott millió variációd lenne...

Amúgy meg életkori sajátosság is az anyásság, szóval nem feltétlenül érzi ő is a kirekesztést, vagyis hogy lepasszoltad, de egyébként nem hülyék az ilyen picik sem, éreznek ők is, érzi hogy miért nem lehet veled otthon.

Se takarítani, se főzni, nem csodálom hogy unatkoztál 14-es. És még a gyereket is leadod ahogy lehet, hogy visszamenj, szép dolog. Én sajnálnám ha a feleségem így gondolná a dolgokat ahogy te. Semmi energiád nem lenne ha egy háztartást fenn kellene tartanod. Főleg ha még ilyen tökéletesek is voltak hogy rendesen alszanak meg minden, nagyon jó.

Nem értem mire fel ez a kiritkus írás (szülők el e váltak vagy sem, pénzért dolgozik valaki vagy sem), de te nem tudod milyen igazán anyának lenni ahogy én látom. Vannak karrierista nők, semmi gond nincs vele. De valahogy szúrja a szemem ha ilyen kommenteket látok, hogy full hoki van, és nemhogy a gyerekkel töltenék időt, mert semmit nem kell csinálnom nő létemre, nem, leadom, aztán irány a jó kis melo, ott majd feltöltődhetsz.

Persze mindenkinek más, nálunk fenn van tartva a háztartás, 14 hónapos a kisrác, és 23 hetes a pocakban a hugi. És ahoz képest hogy nagyon rossz alvó a nagyfiú, enni lehet a padlóról. Mert van az anyukának energiája, és nem azon panaszkodik h jaj nehéz felvenni a gyereket, akkor leadom azt megvan oldva.

Járunk baba mama klubba stb, eleget van gyerekek között és nagyon gyorsan fejlődik, az alváson kívül semmi probléma nincs.

De hiába vagyunk fiatal pár (22-23), nálunk szóba sem jött hogy akármi miatt lekéne passzolni a gyereket... És a nagyszülők egyik oldalról sem segítenek!

Bár nálunk most éppen apás.

Itt tenném hozzá, hogy az apuka is nagy szerepet játszik az egészben. Nagyon sok kérdést kb úgy tesznek fel mintha a nőn múlna minden, de gondolon nem mindent az anya csinál. Mert akkor biztos megterhelő.

Ezt magadban kell elkönyvelni. Minden jött ment mondja a saját sztoriját, de végülis a te gyereked, így te döntöd el, ha látod hogy jó neki, akkor maradjon, ha nem tudsz megbékélni a gondolattal akkor vedd ki.

Én szégyelném magam, ha semmi dolgom nem lenne, és azért passzolnám le hogy mehessek a dolgomra. Szánalmas.