Szerintetek van olyan kétéves, aki képtelen beszokni a bölcsibe? Volt valaki hasonló helyzetben?
Kedves Utolsó válaszoló! Az emberekkel nincs baja, volt szoktatva hozzájuk. Könnyen teremt kapcsolatot, főleg a gyerekekkel. Barátságos, nyílt, gyakran ő nyit, szeret barátkozni. Az extrém helyzetről: anyáéknál laktunk egészen mostanáig- nemrég költöztünk, szinte a szomszédba. Így a nagyi adott volt, mindennapjaink része volt. Sokat segített az első 3 hónapban, utána szinte semmi, sokat dolgozott, most is. Apám kint van németben. Férjem szülei ismeretlenek-gyermekotthonos volt. Tesóm várandós volt, majd lefoglalta a pici, így nem tudtam otthagyni a kislányom.Ergo nem volt kihez vinnem, altatni, szoktatni. Férjem már kislányunk születése előtt is hétvégente járt haza. A gyerek gondozásában, nevelésében nem tudott igazán részt venni, nem értett a gyerekhez, nem is tudta megtanulni, nem tudtak összeszokni. A napokban sem igazán értik meg egymást. Szóval van körülöttünk sokmindenki, meg is szokta az embereket, de senki nem tudott segíteni a gyereknevelesben. Néha irigyeltem azokat, akiknek a gyerekét az apavagya nagyi viszi a játszóra, míg az anya csinálja dolgát nyugiban vagy pihen. Ebben sosem volt részem. Sem hasonlóban: "majd megetetem, addig egyél te is". Mellesleg egy védőnő által hiperaktívnak mondott (de nem kijelentett, nem adok rá), hasfájós, korán fogzós, lilulásig légvétel nélküli sírású gyerkőc:) Na de nem megyek bele, a lényeg, hogy így nőttünk össze. És ez mind-mind együtt és sok más eredményezte ezt, hogy nehéz a bölcsi. Na meg költözés: biztos ez is rátesz. De előtte is, míg anyával laktunk: csak a boltba mentem le, fél óra max, annak a felét végigsírta, de izomból. Csak ugye nagyim értett ahhoz, hogy mivel tudja elterelni a figyelmét..
Mindent megteszek, hogykönnyebb legyen neki, de eddig semmi nem hatott. Két hét múlva döntést hozunk hogy legyen, maximum, ha bírja addig...
válasza:Szia! Mennyi ideig voltál bent vele a bölcsiben? Át lehet esni a ló túl oldalára, hogy megszokja, hogy bent vagy (gondolom én).
Mi két hét múlva kezdjük a bölcsit, és mintha érezné, hogy valami készül, két napja ragad rám, de szó szerint, anyuci anyuci, szeparációs szorongás lehet. Viszont minden nap viszem gyerekek közé, tegnap egy kis barátnő mamájával játszottak. Amíg látott, állandóan jött oda, amint eltűntem a képből, nem is keresett, csak játszott. Nekem még van egy full rossz dolog is, hogy még cicis. Sajnos képtelenség leszoktatni így. Vannak cicifüggő babák. Nekem ez lesz majd a gond, vagy esetleg így szokik majd le. Az utóbbiban bízom nagyon
válasza:Szia!
Nálunk is hasonló volt a helyzet, bár nekem a fiam másfél éves volt, és ennyi idősen rengeteget számít azért fél év.
Amikor bent voltam vele a szobában, minden ok volt, nem foglalkozott velem, játszott szépen, amíg még a folyosón ültem, hiába nem látott, valahogy érezte, hogy ott vagyok, akkor is minden ok volt, aztán amikor elhagytam az épületet... szó szerint mint nálatok... nem csak a bölcsiben, de otthon is teljesen szorongásos lett... nem evett, nem kakilt, sírva ébredt többször, holott 6 hetes korától átaludta az éjszakát, délután egyáltalán nem tudott elaludni, ő már beszélt és ha mentem volna vele csak ki az udvarra pl és öltöztettem, sírva mondta, hogy nem megy, mert azt hitte a bölcsibe viszem.
A gondozó nekünk is elmondta, hogy a sírás egy természetes folyamat, ki kell, hogy sírja magát, időt kell neki adni, és "be kell törni" a bölcsibe, meg az új helyzetbe, de aztán az otthoni, folyamatos "tünetek" miatt már ő is javasolta, hogy ha meg tudjuk oldani, akkor ne gyötörjük, és bár érettebb volt értelmileg a kortársaitól, erre még nem volt megérve, így mi kivettük...
Kb két hét kellett neki, hogy újra visszaálljon a kis lelki békéje.
A sztorimat nem azért írtam le neked, hogy megijesszelek, csak gondoltam megosztom veled, hogy bizony van olyan gyerek, aki nem tud, nincs még megérve a beszokásra.
Legjobbakat kívánom nektek!
Sziasztok!
Kedves 13/14. Válaszoló! Az idő, amit bent töltöttem vele, nem volt sok, igazából 3 nap voltam jelen, úgy, hogy egy percre sem jött oda hozzám. Így következő naptól már a folyosón voltam, hiszen nagyon bíztató volt az első 3 napon. Másfél óra végig sírással járt.
Minden gyerek más, de a többség hamar beszokik. Kitartást és sok lelkierőt és mégtöbb sikert kívánok a bölcsihez! :) A sírás gyakori, van olyan gyerkőc, aki csak két hónap múlva jön rá, hogy sírniuk kell. És tudom, kell, és jó, ha sírnak, hiszen fel kell dolgozni valahogy ezt az egészet és ki is kell adni magukból. Így térnék át a Kedves 14/14. Válaszolóhoz: nagyon hasonló a helyzetünk...nekem is újrapelusos, nincs étvágya és önállóan nem eszik. A hétfő azborzalmas volt (ma szerda van), otthon én is kiadtam magamból... 9-11-ig sírás, mindenkit ellökött magától, mondván, hogy hagyják békén, nem szeret senkit. Pedig nagy spanolós,ő nyit mindig mások felé. Tegnap és ma ügyesebb volt, volt már sírásmentes időszak. Lehet, lassan megszokja, csak vajon mennyire töri meg...? A héten beszélek a védőnővel, hogyszeretném felvenni a kapcsolatot egy jó gyerekpszichológussal, aki esetleg tud némi szakmai véleményt, tanácsot adni. Nem akarom megtörni a kislányom, de dolgoznom is kellene, így nehéz a helyzet...
Köszönöm a válaszaitokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!