Fiatal anyukák, első gyerek bölcsibe adása 2 évesen?

Én is elég fiatal voltam, amikor a fiam született, ha ez kritérium :) Nos, mi eleve úgy terveztük, hogy csak gyed alatt maradok itthon, tekintve, hogy a gyes nevetségesen kevés. Majdnem olyan, mintha csak egy fizetésből kellene megélnünk, az meg, ha gyerek nélkül nem ment, akkor gyerekkel miért menne?

De nem tudom, nekem nem volt ilyen rossz élmény, eleve már elég hamar elkezdtem mondogatni a gyerkőcnek, hogy majd bölcsis lesz, meg is mutattam neki sokszor, hogy hova fog járni, mondtam neki nagyon sokszor, hogy majd reggelente elvisszük, délután érte megyünk.

Hamar beszokott, nem volt gond. Csak az első pár otthagyós napon volt egy kis nyifi-nyafi, de amikor már kitettem a lábam, abba is hagyta.

Egyébként neki kimondottan jót is tett, mert egyébként nem volt semmi gyerektársasága, a családban nem volt, és azóta sincs több kisgyerek, baráti társaságban szintén, a lakókörnyezetünkben meg csak jóval nagyobbak voltak. Úgyhogy én örültem neki, hogy a bölcsiben találkozik más gyerekekkel is. Kétévesen még ő sem beszélt, na a bölcsiben muszáj volt neki, ha azt akarta, hogy megértsék, úgyhogy két hónappal később iszonyúan meglódult a beszédfejlődése.

A másik, hogy otthon eléggé válogatós volt. Na ezt nekem nem hitték el a bölcsiben, mert ott viszont bármit tettek elé, mindent megevett, sőt, mindenből kért még :D

Persze a bölcsi kezdetén nekem is körülötte jártak a gondolataim, de amikor láttam, hogy milyen jó kedve van ott, és jól érzi magát, én sem aggódtam tovább. Szerencsére nem voltam sosem az a típus, aki az ilyesmire nagyon rástresszelne, mi inkább vidáman közelítettük meg a témát. Na jó, azt sem lenne szép elhallgatni, hogy a fiamról tudtuk, hogy másokkal is jól el tud lenni. Őt korábban is bíztuk már nagymamára, nagypapára, nagybácsira, keresztanyura, igaz, nem teljes napokra persze, de egy-egy délelőttre, délutánra, vagy estére igen. Persze ez bölcsi helyett nem működött volna, mindenki dolgozott, úgyhogy muszáj volt bölcsibe adnunk, de tudtuk, hogy nem ismeretlen neki az a helyzet, hogy nem velünk van.

Én 32 éves vagyok, szeptemberben töltötte a fiam a 2-t. Októberben kezdte a beszoktatást (mi is ketten vagyunk a férjemmel akik rendezzük, se nagyszülő, se szomszéd barátnőmék örülnek ha saját dolgukat el tudják rendezni). Nálunk csak úgy veszik fel a gyerekeket ha van munkáltatóid vagy írsz egy szándéknyilatkozatot (3 hónapot várnak, a munkáltatóira).

Először hidd el, hogy jó helye lesz ott neki. Nem szabad ottmaradni hallgatni a gyerek sírását, ha nem érett meg a személyisége a közösségre úgy is jelezni fogják a gondozónők (de a gyerekek 90% ilyen korba már közösségre érett).

Tudom nagyon nehéz, főleg ha a pénz miatt kell elmenj dolgozni.