A bölcsibe való beszokás egyenlő a megadással, beletörődéssel?

ez ugyanaz a sírás, amikor otthon anyuka kimegy a wc-re

nem feltétlenül a bölcsöde, az, hogy ez hatalmas lépés, igazából az anya, mint felnőtt érti. egy gyereknek a szobájában anya nélkül meglenni, már az is egy hatalmas lépés, csak ugye egy anya nem így veszi akkor, de a bölcsit meg igen, mert tudja, hogy az már más lépés. a gyereknek ugyanaz a kettő.

mi 2 év, 3 hónaposan kezdtük a bölcsit, már amúgy 2 hónapja a mamával töltötte a napokat a gyerek (mert 4 órában visszamentem dolgozni)

nekünk úgy kábé elsőre ment csont nélkül... van egy ilyen első nap 1 óra, második nap kettő, negyedik nap kisomfordálhatsz...stb. dolog, de szerintem ez nekünk nem is lett volna olyan fontos, szóval ennek alapján a gyerek beszokott 5. napra (és bár cicin alszik el többnyire, ott aludt, mint a katonatiszt a hatodik napon a többi kis édes lurkóval) :)

nálunk nem volt sírás, tán a harmadik hétfőnkön... de hát a hétfő mindenkinek nyűgös nap :)

nagyon szereti a gyerek a gondozónénit, úgy tekint rá, mint fogadottnagyijára, én úgy látom :)

szerintem a könnyű beszokáshoz kell, hogy a gyerek

- legyen azért 24 hós, vagy annál idősebb

- korábban már tapasztalja, hogy anyán kívül mással is eltölthet egy-egy napot (nagyik, apuka vigyázott már rá hosszabb ideig napközben, többször is)

- legyen kiegyensúlyozott - tudja azt, vagyis ő úgy létezzen, hogy BIZTONSÁGBAN van

- AZ ANYUKA POZITÍV - EZ FONTOS, POZITÍV - érzései ragadjanak át rá. (ha valaki úgy viszi a gyerekét a bölcsibe, hogy jajaj óóó szegény kicsikém, jaaj, mi lesz most velünk, ajajaj... az ne csodálkozzon, hogy a gyerek is kétségbeesetten kapaszkodik...)

- JÓ HELYRE KERÜLJÖN (ez szerencse és utána járás kérdése is)

nekünk olyan tökéletesre sikerült a bölcsi, a beszokás (ez is! - és most nem dicsekedni szeretnék, hanem életszemléletet megosztani ezzel)

nemhogy sírás van. a gyereket reggel kérdezem: akarsz menni bölcsibe? és lelkesen bólogat (így bólogat a kérsz túrórudit vagy a szereted a mamát kérdésekre is) :)

úgy érzem, mikor belépünk a bölcsi területére, hogy megint örömet szerzek ma is a gyereknek, hogy ilyen vidám, játszós, gyerekekkel, élményekkel teli, aktivitásra és mókázásra ösztönző helyre viszem.

annyit vettem észre, hogy a "kistesók", a túl kicsi (2 év alatti), agyonajnározott (anyuka szétpuszilgatta, fogdosta a gyerekét beszoktatás alatt, ahelyett, hogy támogatta volna az önállósódásban az első perctől kezdve) gyerekeknek kicsit nehezebben megy.

elvileg azt mondják, 2-3 hét alatt azért minden gyerek beszokik, aki nem, azt sajna inkább ki kell venni.

nem feltétlen igaz, hogy olyan nincs, akinek nem sírt... mert az enyém nem sírt (volt 3 héten belül, hogy pityergett, egyszer)... csak a panaszosok hangját inkább meghalljuk, a jujjogásra inkább odafigyelünk. (a szüléssel kapcsolatban is inkább azt halljuk, hogy milyen borzalmas, hát nekem még az is jó volt. mert én ezt akartam, és így is álltam hozzá. ezt kellene gyakorolni!) :)

Szerintem nem megadásról van szó, hanem időt kell adni a gyereknek, hogy megszokja, észrevegye, hogy jó érzi magát anya nélkül is. Nem lehet egyszer csak otthagyni, és elvárni, hogy ez tetszen neki.

Én hiszek abban, hogy egy hosszabb, kevésbé erőltetett beszoktatással ezt meg lehet oldani.

Mi az első 4 napon vagyunk túl.Miattam még nem sírt csak ha vki bőgni kezdett nagyon.1x ott is aludt már.

Alapból könnyű természetű gyerek emberektől nem fél csak a porszívótól, fűnyírótól.Nem hiszem h lesz a jövőhéten sírás.

Ma is és tegnap is igent bólogatott amikor megkérdeztem menjünk-e.

Igen beletörődnek hogy így lesz mint ahogy mi is hogy dolgoznunk kell menni.Ilyen sajnos az élet.Az elmúlt másfél évet próbáltam nagyon megélni, rákoncentrálni és pozitívan állok a bölcsihez.A gondozónénije szuper maga a bölcsi is.Úgy gondolom neki jobb helye lesz ott mint nekem a munkahelyen.