Ti beíratnátok bölcsibe a 2 éves gyereketeket, mielőtt megszületik a tesó?

Igen, én is hibázok néha, de a nagyot nem passzolnám le, csak mert van új, kisebb. Nálunk a bölcsiben-oviban rengeteg olyan kisgyerek volt, akinek otthon terpeszkedett az "anyukája" de szerencsétlen gyereket meg hordta, hiába üvöltött a gyerek hogy ő otthon akar lenni. Egyébként egy két éves gyereknek minek szocializáció? Még nem játszik y többiekkel, csak magában, azt meg otthon is tudja. Ezt csak azok szeretik hangoztatni akiknek teher a gyerek és beadják.

Akkor most jól le leszek pontozva... feküdnöm kellett a terhesség alatt, másfél évesen beadtam a gyereket a bölcsibe mert még az udvarra sem tudtam kivinni, ellátni sem tudtam rendesen. Folyton beteg volt, sajnos nem sikerült eleget feküdnöm, lett egy korasdzülött tesója akivel másfél hónapig nem mehettünk ki, ráadásul a császár miatt egy ideig még nem volktam túl fürge. Szóval a gyerek maradt a bölcsiben. Imádja az első naptól kezdve, és a betegségeket leszámítva nagyon jó hely, kedvesek a nevelők, jók a programok (családiu napközi). Már sdemmi bajom, de nem veszem ki a bölcsiből mert imádja. A kicsi is elkapott ezt-azt, de nem volt vészes, és mi is csúsztunk 1,5 hónapot emiatt az oltásokkal, de a nagy már nem bveteges, vannak barátai, és igaz hogy még nincs 2,5 éves, de gyönyörűen együtt játszik mindenkivel a bölcsiben. Én meg el tudok járni Bp-re heti 2 dévény-tornára a kisebbikkel, ezt pl bölcsi nálkül nem tudnám megoldani (nincs autónk, marad a vonat+BKV). Szerintem érdemes kipróbálni a bölcsit, és ez nem csak az anyuka lustasága (ahogy azok írják akik ki sem próbálták) hanem sokszor a gyereknek is jó. Ha nem megy akkor nem kell erőltetni. A fiam begolyózott volna itthon hónapokig a 4 fal között, mert ugye osztódni nem tudok, a nagyot ki kellett volna vinni az udvarra, a kicsit nem lehetett. Ha megteheti hogy kipróbálják a bölcsit akkor rajta. Max pár alkalom után nem viszi többet.

Utolsó a te helyzeted más, kényszerből adtad be, nem úgy mint azok akik azért teszik hogy legyen idő a kozmetikusra, barátnőzésre vásárlásra. Én a mai napig nem hevertem ki hogy engem beadtak mikor a testvérem született. Mindig is utáltam emiatt és a szüleimmel se a legjobb a kapcsolatom.

Tényleg más a helyzetem, de így utólag mégis nagyon örülök hogy bölcsis mert csak hasznára vált. És őszintén szólva a kisebbikem egész emberes, teljes munkaidős gyerek, most kezd elmúlni a hasfájóssága, rengeteg átordított napunk volt, sokszor amikor a nagyot hazahozom a bölcsiből, a kicsi esélyt sem ad hogy rajta kívül mással is foglalkozzak, ordít. Amikor a nagy beteg volt (sokszor) és a kicsi üvöltött, akkor sem volt választásom, nem dobhattam be a hasfájós gyereket a sarokba, hanem cipeltem...a nagy meg hisztizett, harcolt hogy vele is foglalkozzak, próbáltam de mindent nem bírtam én sem. Ilyenkor 100szor jobb neki a bölcsi, mint egy kikészült, hulla fáradt annyuka, és a mesék a tévében. Két pici mellett nehéz főzni, takarítani, bármit, persze lehet csinálni miután elaludtak, de pl a hasfájós baba nem alszik ám el este 8-kor, és akkor szabad a pálya, hanem cipelni kell fél éjszaka. Másnap képtelenség teljes erőbedobással labdázni az udvaron a NAGYOBBIKKAL (AMIT MELLESLEG A KICSI VÉGIGÜVÖLT A BABAKOCSIBAN), VOLTAK ÉS VANNAK IS KŐKEMÉNY IDŐSZAkok, ne ítéljetek el senkit amiért bölcsis a gyereke, nem tudhatjátok miért. Szerintem rólam sem tudják legtöbben miért adtam be a gyereket, erről nem szoktunk elbeszélgetni a többi anyukával...