Van olyan gyerek, akinek jó a bölcsőde?

A bölcsőde egy kényszermegoldásként jött létre, hogy az anyák is dolgozhassanak, mert a férjek nem tudnak annyi bevételre szert tenni, hogy a családot eltarhassák, sajnos.

Én otthon voltam a gyerekkel tavasszal töltötte a 3 évet és ősszel ment oviba.

Nagyon tartalmasan töltöttük el otthon az időt, élveztük, nem akartam soha bölcsibe adni. Az ovit nagyon megszenvedtük, nehezen szokta meg, még a körömrágásra is rászokott.

Ha valaki megteheti ne adja bölcsibe, de ne azért mert úgy gondolja, hogy az rossz, mert nem az.

A bölcsőde jó dolog. A gnők jó szokásokat alakítanak ki a gyerekeknél, jól követhető napirendjük van, amiben a gyerekek ügyesen kiigazodnak, minden területen önállóságra nevelnek, fejlesztik őket a mozgásukban, beszédben, fegyelmezettebbek lesznek, megtanulnak szabályokat betartani.Igyekeznek élményhez juttatni a gyerekeket. Egészségesen táplálkoznak. A vegyes-csoport nehéz, de az mégis jó a gyerekeknek, mert egymástól sokat tanulnak. A nagyok szeretgetik a kicsiket, kedvükben járnak, vígasztalnak ezek mind fejlesztik az érzelmi állapotukat.

A mai családok sajnos túlterheltek. Sokszor látni a buszon az anyákat,türelmetlenek a gyerekhez, csak a telefont nyomkodja, nem figyel a gyerekre, nem reagál a gyerek viselkedésére, beszédére, vagy ha igen akkor az olyan is.

Otthon megint nincs ideje valami miatt stb.

Nem mondom, hogy ez mindenhol így van, de nagyon sok családban tapasztalható.

2,5 évesen én nem adnám oviba, mert nem az ő korosztálya. Félév az sok idő egy kisgyerek életében. Az óvodai foglalkozásokat, nevelési elveket nem 2,5 éves korú gyerekekre fejlesztették ki.

A szakirodalom azt írja, hogy a kisgyerek életében az első 3 év a legfontosabb és ezt, az a legjobb, ha az anyával tölti otthon. Rugalmasnak kell lenni, mert noha ezt az állítást nem lehet ugyan megcáfolni, de a családoknak szüksége van minden anyagi forrásra a megélhetéshez.

A bölcsőde jó a gyerekeknek és jó a családnak is. Nem kell bántani azokat akik beadják bölcsibe a gyereküket, aki pedig megteheti maradjon otthon 3 éves koráig a csemetéjével. Mindkét dolog jó.

Egyértelműen beadnám a nagyot bölcsibe! Semmi esetre sem oviba, ott már sokkal kevesebb figyelem jut egy-egy gyerkőcnek, a bölcsi még teljesen más!

Én is éreztem a még 2 éven alulimon, hogy kevés vagyok neki, pedig nálunk nincs tesó, tehát tényleg ott voltam minden rezdülésére! Ő is kereste a gyerekek társaságát, éreztem rajta, hogy neki tenne ez jót! Szeptemberben kezdtük a bölcsit (akkor töltötte a 2-t) és imádja a mai napig! Imádja a gyerekeket, a gondozónénijét, az ottani játékot, az udvart, az ágyát, mindent :) Legutóbb 2 hét betegség után mikor első nap vittem bölcsibe, a gondozó nénije láttán eldobta a kedvenc kisautóit és szaladt átölelni, puszilni őt! Szerintem ez mindent elmond, hogy mennyire szeret ott lenni! :)

Bölcsi függő, hogy lehet e csak pár napra beadni, de én inkább azt mondom, hogy minden nap, csak max előbb elhozni őt, és akkor meg lesz a kis rendszer is az életében. Nálunk akár ebéd után is el lehet vinni a gyereket (csak akkor már dög fáradtak), vagy alvás után, bármikor, ahogy nektek jó lenne a kicsivel.

Bátorság és lépjétek meg ezt a bölcsit szerintem! :)

Családi napköziben dolgoztam, onnan jöttem el babázni. Vannak 2 évesek, akik már második nap elengedik reggel anya kezét, és nincs sírás, játszik, élvezi a közösséget. Van viszont olyan gyerek, aki 3 évesen sem szeretné elengedni anyu kezét, és heteket töltünk a gyerek közösségbe szoktatásával. Gyerekfüggő. A legnagyobb gyerekem azonnal elengedte a kezem, talán, ha két alkalommal voltunk benn együtt, a harmadik nap után a 2,5 éves gyerekem közölte, hogy menjek haza, ő majd itt ebédel, ebéd után érte jöhetek. A második héten már végig ott is aludt. Mielőtt lehurrogtok, nem erőltettem, ő akart menni, egyetlen reggel sem volt cincogás, hogy ő nem akar menni.

A középső gyereknek sehogy nem feküdt a dolog. Kipróbáltuk, hogy menjen ő is napközibe, két hétig próbálkoztunk a beszoktatással, aztán hagytuk. Maradtunk még fél évet otthon, utána egy hét alatt beszokott az óvodába, az ottani óvónéni szimpatikusabb volt neki.

A legkisebb gyerekem középérték. Ő is 2,5 évesen próbálkozott, de ő bölcsivel. Szerette, de csak fél napot maradt benn.

Konkluzió: meg kell találni a gyereknek megfelelő intézményt. Ha a te gyereked 2,5 évesen közösséget akar, akkor bizony engedni kell, nem leszel rossz anya attól, ha a gyereket nem zárod el a korosztályától. Van olyan, akinek a 3-4 éves gyereke sem akar közösségbe menni, de a te gyereked nem ilyen. egy próbát megérhet a dolog, maximum nem jön be, és akkor maradtok otthon.