Anyaként hogyan kell a bölcsi kérdéshez állni? Mit szabad mondani a gyereknek, mit nem?

Szerintem rosszul közelíted meg! Nem a kötelesség oldalról kéne, hogy munkahelye meg úristen, fel kell kelni. Szerintem azt mondd inkább, hogy: anyu nem lesz veled, hogy más babákkal tudj játszani, hogy tanulj sok újat, és anyu is ezért van a saját helyén napközben. :)

Max. mondd azt, hogy "anya munkahelye az xy multi, a baba munkahelye pedig a bölcsi", délután mind találkozunk, apa is hazajön a munkahelyéről, meg anya és a baba is. Fontos, hogy megtanulja, hogy van rendszer az életben, és hogy mindig vannak kötelességek.

Szerintem ne mondd azt semmiképp, hogy "szívesebben lennék veled", mert az olyan, mintha a munka csak azért lenne, hogy ne legyél vele. Max azt, hogy a baba kap a munkájáért jutalmat (pl. egy kis cukorkát eleinte minden nap), hiszen anya és apa is kap jutalmat, amiből vesznek a babának játékokat.

Én nem a felnőttes válaszokon gondolkodtam és nem akartam feltétlenül objektív lenni.

Inkább azt emeltem ki, hogy

- ez az a hely, ahová elmentünk már párszor és nagyon tetszett neked

- ott lehet játszani gyerekekkel, vannak olyan játékok, amik itthon nincsenek és mindig van pajtás, aki szívesen játszik veled

- mindig a megbeszélt időben érted megyek- amíg én dolgozom, addig te tudsz játszani

Semmiképpen nem mondanám neki, hogy "ez egy kényszer és anya szíve is megszakad" vag "anyának muszáj mennie dolgozni, addig neked ide kell menned, különben éhen halunk" meg más ilyen negatív dolgot- mert ezzel még esetleg benne is bűntudatot keltesz.

A beszoktatás sokat fog azért segíteni és a gyerekek nagyon rugalmasak ám. Ha látja rajtad, hogy "lazán veszed", vagyis nem könnnyezel, nem intesz pát fél óráig a kapuban, nem csókolgatod úgy, mintha az életben nem látnád, akkor ő is természetesen megy a dolgára, mert érdekli a közösség, a gyerekek, az izgalmas, új élmények.

...és a sírás is általában nekünk szól (én ezt nehezen hittem el anno, de tényleg- amikor a gondozónő javaslatára elindultam és 5 perc után az ablakhoz visszaléptem, hogy ne lásson a fiam- már régen játszott...).

Egyébként te ismered a legjobban a gyermekedet, nálunk inkább az előnyök kidomborítása jött be, illetve az, hogy voltunk "próbanapon" többször (magánbölcsi), nem egy kaptafára volt a beszoktatás (volt olyan nap, mikor hamarabb, volt olyan nap, amikor később mentem ki a teremből stb de nem azt nézték, hogy "na már egy hete idejár a kicsi, akkor anyuka délig itt sem legyen").

A kezdésig is mi sokat kanyarodtunk arra, akár kocsival, akár gyalog is. Főleg a jó időben nézegettük el az udvaron játszó kicsiket, hogy milyen menő a csúszda, milyen aranyos a dadusnéni, hogy visz ki nekik gyümölcsöt (később volt, hogy már a gyerekek oda is jöttek a kerítéshez és hívták be stb).

Esetleg lehet venni a nagy alkalomra bölcsis hátizsákot (kis plüss valamicskét)- mert ő már nagy, úgyis sok beszerzés kell (váltócipő, ágynemű, ruhazsák stb.)- akkor esetleg legyen olyan színű vagy mintájú, amit ő választ, ami neki tetszik- akkor még jobban téma lesz és bele tudja élni magát.

...szóval a lényeg, hogy várja.