Bölcsidilemma - tapasztalt Anyukák, Ti hogy látjátok?

Tapasztalatból írom: egyetlenegy titok van bölcsiválaztásnál, h mikor beszélsz a gondozónőkkel, beülsz a csoportba, miylennek látod a stílusukat, módszerüket, személyiségüket? Ha legalább az egyiknek szimpatikus az összképe, azzal adsz egy plusz jelet a gyereked felé, h abban a néniben megbízhatsz. Látja rajtad, érzi, h rá mered bízni, és akkor ő is úgy fog viselkedni a gondozónénikkel. Ha nem szimpatikus, amit csinál(nak) jobb nem beíratni.

Szia! A lányom 21 hósan kezdte, ez év február 17-én az állami bölcsit, mert vissza kell mennem dolgozni. Anyás beszoktatást választottam, és egy hétig szinte minden nap ott ültem vele délelőttönként, majd csak a 2. héttől jöhettem el először egy fél órára, majd egy órára, stb. AZ egy 7 alatt, de már az első napon is belém hasított a tudat, hogy ez nem az a hely, ahol szívesen ott tudnám hagyni. A gondozónéni aranyos 23 éves kishölgy volt, de fogalma sem volt arról, hogyan nyerje el a lányom bizalmát. Ha a lányom sírt, inkább hagyta sírni, de fel nem vette volna hogy megnyugodjon, csak ide-oda vonszolta a teremben kézenfogva és próbálta elterelni a figyelmét. A lányomnak csak egy ölelés kellett volna, egy kis bizalom. A másik, hogy a párja, tekintve hogy a gyerekem nem hozzá tartozott, az én picimre egy szemernyi időt se szánt. Egész nap savanyú képpel járt fel-alá a gyerekek között, morgott, ha valamelyik gyerek nyafogott, stb. Nekem ott telt be a pohár, amikor láttam hogy a 10 gyereknek hátat fordítva kilépnek a szobából trécselni, a 10 gyerek meg azt csinált amit akart, feje tetején állt minden. Én meg ott ültem a széken és csak néztem, hogy egyik gondozó néni sem szól rá a fiúkra, akik a lányok hajából ilyenkor kitépték a hajgumit, vagy csatot és persze ezután a kislányok sírtak. Na csak erre jött be a gondozónő, és az egyik kisfiút "előkapta" és elkezdte neki mondani, hogy "te buta gyerek, hogy nevelt anyukád....." és a kezével a gyerek állát mindig feljebb és feljebb emelte, mert ugye a kisfiú próbált nem ránézni, és elfordulni, de a gondozó nő ezt nem hagyta. Egy kisfiú pl. kimászott az ablakon az udvarra, amit észre sem vettek és nekem kellett szólni, hogy menjenek ki érte. Én itt megtörtem, és azt mondtam, hogy kérvényezem egy másik intézménybe való felvételét. A kislányom remegve ment minden reggel a bölcsibe, és szorongva hagytam ott, hogy vajon mi lesz vele ott. A gyerek is megérzi, ha te bizonytalan vagy!!!! Öröm az ürömben - és itt most értsd jól - menet közben a lányom ételallergiás lett, sajnos, de így a fenti intézményben nem is vállalták tovább az ellátását, s egy speciális állami intézménybe helyezték őt át, március közepétől. És a pozitívum, az új helyen a lányom a gondozónénit imádja, persze még nem teljesen szokta meg, hogy minden nap kell menjen a bölcsibe, de alakul a dolog. Meglátszik, hogy a mostani gondozónőnek 2 gyereke is van, tudja mi kell a kicsiknek. Ha bánatos, akkor megölelik, éreztetik vele, hogy vele vannak, bilire szoktatás megy, mondókázás, együtt játszás, stb. Rengeteget fejlődött, és nincs remegés reggelente, ha beviszem, csak egy kis nyafi, de hamarosan ez is elmúlik remélem. Szóval, ha azt érzed, hogy nem megfelelő a környezet a gyereknek, akkor a magánbölcsit válaszd. Egy biztos, hogy nem az intézményen múlik, hanem a gondozónőkön minden. Szóval a gondozónőt válaszd meg elsősorban!