Egy kis "pszico" bölcsi (vagy ovi) témában, gondolkodunk együtt?

Az egyetlen (akár értékelhetetlen) válaszom:

Nekem is ezt mondták, amyuka egy áldott jó gyerek, szeret itt lenni, okos , szépen eszik egyedül stb.

Itthon egy felturbozott hurrikánra hasonlító, egyedül nem eszik, folyamatosan mozgó, türelmetlen.

Hónapok egy szerencsétlen anyának hittem magam, az idegeimet felörölte ezek a különbségek.

Mint kiderült, azért mondták hogy minden fantasztikus mert egész nap büntetésben volt, mivel nem birta meghazuttolni önmagát. Ezt az igazgató nő mondta, miután megkért vigyem el a nevelési tanácsadóba mivel szerinte hiperaktív a fiam.

Mert minden anyának és apának szól. Nemcsak a bölcsi ilyen nálunk, hanem már korábbról a mamák is ezt mondták mindig. Mikor pár hónapos volt a fiam, már akkor anyósom is és anyukám is csak egy "angyal"-ként emlegette. Mikor mi nem voltunk ott, semmi baj nem volt vele, de amint megjelentünk teljesen máshogy viselkedett. Nálunk a mamák-papák jobban szeretik, ha egyedül vannak náluk a gyerekek.

Ekkor már megszoktam. Utána jött a bölcsi 2 évesen, amikor is az egyik beszoktató anyuka világosított fel, hogy a "bemenős sírás" is csak nekünk, anyukáknak szól, egyfajta hiszti. És onnantól kezdve tudatosítottam, hogy a gyerekeim mindenhol valóban egy angyalok, csak engem bosszantanak mindig :) meg az apjukat :) Azóta tényleg látom, sokszor már én is mondom a páromnak, hogy "eddig semmi baj nem volt, de mióta megjöttél.... :))

A fiam amúgy is visszahúzódó, megfelelni akaró, nem egy hisztigép, de minket ki tud itthon készíteni a 20-szor kell szólni, nem tudom megcsinálni, nyavajgós dolgokkal. Sehol máshol nem ilyen. A bölcsiben a két év alatt csinált a gondozónéni videókat róluk, fényképeket, és év végén megkaptuk. Valóban nem hiába mondta, hogy egyedül öltöznek :) Meg volt örökítve. Csak néztem, hogy itthon meg miért nem? Az oviban is rá vannak kényszerítve az önállóságra, és sok szülő (köztük sokszor én is, a párom főleg, mert ő türelmetlenebb, haladósabb típus)inkább ráadja a ruhát, megcsinálja helyette, csakhogy induljunk, haladjunk, és ezt a gyerekek okosan ki is használják.

Nálunk pl. az evéssel sem volt gond egyik gyerkőcnél sem, egyedül ügyesen eszik a bölcsiben... itthon még most 4 évesen is néha etetnem kell, hogy valamit egyen... és nem azért, mert rosz étvágyú, hanem mert akkor is legalább rá figyelünk. Mindegy az, hogy anya sík ideg, de ha etet, csak akkor eszek. Különben inkább megyek ezt-azt csinálni... (jó, ehhez hozzá jött egy kistesó, de azért nagyrészt így van itthon)

És hogy mindezt a figylemért csinálja... hogy mit meg nem képes tenni azért, hogy rá figyeljünk: mióta ovis (a tesója akkor volt már 1 éves, szóval már szokta a helyzetet) tikkel. Van, hogy kummog, mostanában a szemét forgatja. És valóban megfigyeltem, ha betegen is, de itthon van, ritkulnak ezek a tikkjei. Amint megy oviba, újból előjönnek sűrűbben. Függetlenül attól, hogy szeret oviba járni, nem kínlódott még sosem reggel, mint a bölcsinél néha, de mégis jobb neki itthon, attól függetlenül, hogy itthon megy a harc, anya sík ideg sokszor, látszatra mintha unatkozna stb stb... de mégis.

Mert az oviban sokkal több szabályt be kell tartani, mint itthon, és -gondolom én- a megfelelni akarása miatt magára is veszi, persze itthon ordítana, ugrálna, dumál állandóan, és ha már egy kicsit nem figyelünk már kiabál... és akkor még mi is rendre indjük, hogy ne ugrálj, ne ordíts ne csináld ezt ne csináld azt...

Szóval mi vagyunk velük a legtöbbet, és lehet, hogy most csak negatívumokat írtam (a sok öröm, játék stb között/helyett) de ez az ami a szülők idegrendszerét "tönkre vágja" és ezt érzi a gyerek is, azért is indul be. Egy körforgás. Még annyi, hogy nemhiába van el a fiam a barátnőmmel órákat, a mamikkal akiknek más dolguk sincs, csak vele foglalkozni amikor találkoznak, mert azért találkoznak, hogy "játszanak". Nekünk itthon meg azért van más dolgunk is, ha a háztartást nem is említem, de ha hazajön a párom munkából, legalább két szót kellene tudni egymással is váltani.... Ez sem megy sokszor. Nem vagyok szakmabeli, de nekem ez jött le erről, én így gondolom, és remélem, hogy a lányom is jó kislány lesz nélkülünk, nem lesz olyan kisördög, mint amilyen valójában :) Ő még nem jár közösségbe, róla azért nem tudok nyilatkozni, de ő sokkal nyitottabb és akaratosabb, véleménykinyilvánítóbb, mint a fiam...

Szerintem mivel mindenki egy szerepet játszik az életben, mindenhol meg kell felelni, a gyerkőc is ott boldog, ahol nem kell magában elfojtani semmit. Az ovis feszültséget pedig hol élje ki, ha nem anyával,apával.

Bocs, hogy hosszú lett...