Bölcsis beszoktatás időszakában normális az, hogy a lányom szinte folyamatosan sír, ameddig velem van?
1 hónapja kezdte a bölcsit és 2,5 éves. A bölcsiben mindenki kedves és megbízom bennük, pár napig sírdogált, de azóta nem. Jó kedve van ott,mindenben résztvesz, szépen eszik. Délután még nem tudták elaltatni, ezért hosszas próbálkozás után végül mindig kiadják és otthon alszik a lányom, de így 2 órával később, mint kellene. Este így eltolódik az alvás időpontja. Napi 10 óra kb. így is megvan.
Szerencsére még nem hiányzott betegség miatt. Ha a bölcsiről kérdezem, azt mondja, tetszik és szereti a gondozókat.
Az a problémám, hogy mindig sír,amikor velem vagy az apjával van. A rokonokkal jól elvan, szépen viselkedik, de amint megjelenek, elkezd hisztizni, máshogy beszél és végül akár órákig tartó fulladozással, majdnem hányással járó üvöltés kezdődik. Minden altatási és evési kísérletünk ilyen, de már a séták is egyre gyakrabban telnek így. Próbáltam higgadtan kérdezgetni, mi a baj, de egyszerűen nem értem, amitmond és 1 óra után már felemelem a hangom, akármennyire nem szeretném. Ölelgetni is próbálom, amikor vergődik, de várandós vagyok és gyakran megfájdul a kapálózásától a hasam, ráadásul, csak pár másodpercre nyugszik meg tőle. Ha nem veszek róla tudomást, az sem hadznál. Mit tehetnék? Ez még normális lehet és várjunk, vagy pszichológus kell? Egyszerűen nem tudom, hogy reagáljak, már mindig görcseim vannak a hiszti miatt. A férjemmel is így viselkedik, ő nyugodtabban reagál, de az sem segít.
Szerintem a bölcsitől van.
Sajnos én nem a türelmes anyukák táborát bovitem. 15 perc takony és nyál osszefolyasos orditas vergodes a max idő, amit elviselek. Sajnos a fiam is olyan mint a te lányod. Egy órát is simán lenyom.nagyon kemény... Próbálok fejlődni ez ügyben sokszor már tudok higgadt maradni. De ha fáradt vagyok elborul az agyam. Utána meg szoktuk beszélni a problémát, és a vuselkedesunket. Az enyémet is, hogy nem helyes ahogy reagáltam.
Tudja, hogy érkezik a kistesó?
Lehet azt hiszi a gyerek, hogy a kistesó miatt kellett bölcsibe mennie, mert màr ő a fontosabb.
Ez lehet testvérféltékenység is.
Valahogy be kellene jobban vonni a babavárásba. Pl neki is adni babát és együtt gyakorolni a gondozást. Átbeszélni sokszor, hogy milyen jó lesz majd ha ott lesz veletek a kistesó. És persze biztosítani afelől, hogy őt nem helyettesítheti senki, továbbra is ugyanúgy szereted és számítasz majd a segítségére a baba körül.
Már hónapok óta várja, mondogatja, hogy majd ő megvigasztalja, ha sír, szeretné pelenkázni és itatni. Simogatja a hasam és puszit küld a kistesónak, ha épp jó kedve van. Ezzel szerintem MÉG nincs baj. Bele se merek gondolni, hogy fog reagálni a testvére érkezésére, amikor már ott lesz és miatta alig lesz időm rá.
Szoktunk babákkal játszani, etetni, fésülni, pelenkazni stb.
Akkor viseld a hátrányait is.
Amelyik gyereknek nem kotai a közösség, az nem sír non-stop otthon. Kis frusztráció levezetés belefér, de ha semmi másból nem áll a bölcsin kívüli időszak, az ordító jel, amit csak a hülye nem vesz észre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!