Régen hogy mentek közösségbe a gyerekek?

Jah és,nem segítségnek számított,ha a nagyszülő vigyáz a gyerekre,hanem természetes része volt az életüknek,egy család voltak.

Nem ettek/ittak ennyi ipari hulladékot/mérget.Nem fertőtlenítettek ész nélkül,és nem tartották búrában a gyereket.Rengeteg gyógynövényt, népi gyógyítást használtak,és nem tömték magukba vég nélkül a mindenféle gyógyszereket/mérgeket.A gyereket nem féltették agyon,munkára nevelték,anyámék 6-9 évesen a határban őrizték a birkákat.(most iskolába sem mehetnek egyedül,az ekkora gyerekek).Csak komoly betegséggel mentek orvoshoz.

Anyukám 51-es, 6 hetesen már bölcsis volt, jellemzően délelőtt. Szülei tanárok voltak falun. Tehát nem csak a városra volt jellemző.

Amikor én születtem (1984) már volt gyes, így 3 évesen mentem oviba, nem voltam bölcsis. Sokszor voltam beteg is, mindig ő volt velem, mert apám ugyan kevesebbet keresett, de nem vállalt betegen.

Iskolás koromból már emlékszem, hogy problémázott a főnöke, ő pedig hordta haza a munkát és táppénzen is dolgozott, amiért persze nem kapott valódi fizettséget.

Amikor már nem járt utánam tp (12), egyedül gyógyultam.

Nem voltam bölcsis, ovis koromról van olyan emlékem, hogy tesomat hozzuk-visszük bölcsődébe. Volt hogy náthás voltam, de nem maradtam otthon. Mikor nagyon lázas voltam, nagymamám vigyázott rám, de olyan is volt hogy bevitt apukám a munkahelyére, ott eljátszottam az íróasztala alatt. Nem maradt velünk otthon soha a szülő, olyan is volt hogy simán otthon hagytak egyedül, délben hazaugrottak megnézni, vagy a szomszéd nézett rám néha, majd délután hazajöttek. De ekkor már nagycsoportos voltam.

80as évek.

Apukám a '60-as években volt óvodás, akkoriban 1 évig volt kötelező, addig ment, amúgy nagyszülők vigyáztak rá, egy telken laktak külön házban.

Anyukám szülei műszakban dolgoztak, direkt úgy hogy amíg az egyik délelőttös volt a másik délutános, műszakváltás idejére egyedül volt hagyva otthon. (pontosabban a nála 2 évvel idősebb bátyjával)

Én a '90-es években voltam óvodás, nagymamám már nyugdíjas volt, nála voltam ha beteg voltam, kB. 8 éves koromtól pedig egyedül otthon. (kB. 4 óra volt az az időszak egy nap amikor se anya se apa nem volt otthon)

Összefolalava:

- Manapság magasabb a nyugdíjkorhatár így a nyagyszülők nem nyugdíjasok.

- Messzebb költöznek a nagy szülőktől, így a segítséghez általában a távolság is nagyobb

- mi csak lázzal, komoly betegséggel maradtunk otthon, manapság 2 köhintésre hazaküldik a gyereket, akkor is ha jól van

- sokkal jobban féltik a gyerekeket. Nálunk 2. osztályban a fél osztály "kulcsos" volt 2001-ben. Én is egyedül mentem a mamámhoz aki az iskolától 3 utcányira lakott. Húgom kB. 9, én 11 éves voltam mikor már nem a mamához hanem haza jártunk a város másik feléből gyalog, és egyedül voltunk otthon egész délután. Manapság ez a legtöbb szülőnek elképzelhetetlen. (pedig akkor még telefonunk se volt, amin ha bármi baj van hívni lehetne)