Akinek nagyon hamar kellett bölcsibe vinni a babáját, hogy szokott be?

Az a baj, hogy sajnos nincs valasztasod. :/ Szóval ki kell hozni a helyzetbol a maximumot. Szerintem az a fontos, hogy te nyugodt maradj, ha otthagyod a bolcsiben.

Amúgy gyerekfuggo: tesóm kislánya három hónapig végig orditott bolcsiben (majdnem kétéves volt), otthon meg szinte sokkos állapotban anyjaba kapaszkodott délután/este. Ők végül kivettek inkább. De barátnőm kisfia kezdeti pityerges után tök jól beszokott, semmi probléma nem volt (1.5 éves).

13 hónaposan kezdte (külföld) az első beszoktatós napon egy óra után ott hagytam (volna) egy órára, de 20 perc után hivtak,hogy menjek érte mert sír. Másnap már csak akkor sírt amikor ott hagytam és érte mentem. Utána kezdett egész napokat ott lenni (heti 3x jár) az első két hétben sírt amikor átadtam és amikor átvettem, viszont ez csak addig tartott,amíg be nem mentek a csoport szobába (hallottam a nyitott ablakon keresztül) azóta nem sír, viszont szinte mindent megeszik (napi 5x kapnak) pedig itthon nem eszik hatalmas mennyiségeket (mindent megkostol), alszik és sokkal magabiztosabb lett tök hirtelen és szószátyár. Covid miatt semmilyen baba klubba nem tudtunk járni, így számára nagyon érdekesek az emberek és a babák.( A covidos elszigeteltség miatt nagyon féltem hogy nem fogja megszokni)

Ha megfelelő bölcsibe viszed ez valószínűleg neked lesz nehéz nem neki.

Nálunk legalábbis úgy tűnik hogy működik a "kémia" és nem bánja,ha menni kell :)

Hát ez borzasztó. Undorító viselkedés a cég részéről. Az a baj, hogy megfázik a gyerek menned kell sokszor táppénzre, fosos lesz, menned kell megint, nem leszel rugalmas stb stb stb és okot fognak találni hogy kivágjanak, vagy sakkban tartsanak.

Hosszú távon jobb lenne egy munkahely váltás szerintem, vagy van annyira jó hely ez egyébként?

"Akinek nagyon hamar kellett"

Gyerekfüggő. De azt tudni kell, a bölcsi csak szükségmegoldás. Arra nézve, hogy dolgozni járhasson mindkét szülő. Tehát nem kérdés egyébként, hogy ennyire, vagy annyira lesz-e jó neki - ezt csak kiegészítésként írom. Inkább kényszermegoldás a bölcsőde mint inztézmény, életkori sajátosságok okán. (Bár a jó nevelők kompenzálhatják a totyogók szorongását. De ez csak a baj enyhítése, nem pedig szükséges állapot, hoyg bölcsiben legyenek a totyogók, babák... Igaz, a kis %-uk viszont élvezi. Az elég kevés csemete...)

Konkrétan a kérdésedre az a meglátásom, hogy egyfelől gyerekfüggő, hogy mennyire viseli el (ezért tettem a gondolati kitérőt: nem kérdés, hogy jó-e a legtöbb 3 év alattinak, mivel nem jó! Hiába zseniálisak a bölcsis nevelők az adott bölcsiben, életkori sajátosság miatt a legtöbb ilyen korúnak nem tesz jót az anyjától való elválasztottság, még ilyen sziten se!)

Másfelől függ a pontos hónaptól is, hogy mennyi idős, a két szeparációs szorongás miatt, amely időszak különösen rontja a bölcsi elviselésének (ritkábban megkedvelésének) esélyét!

Nagyjából minden gyereknél 6-10 hó körül jelentkezik az első szeparációs szorongás (fokozatosan tetőzik és lecseng, de a fő periódus átlag pár hónapon át jellemző), és kb másfél-két évesen szintén van egy pár hónapnyi (második) szepar.szorongás. A két szeparnak eltérő oka van, ha gondolod, nézz utána, terjedelmi okokból most nem térek ki rá, némi tapasztalatból és elméletből is válaszoltam neked. A vázolt helyzeted miatt sajnos -mint sokan mások- nehéz helyzetben vannak, kényszermegoldásnak vagytok kitéve. Kitartást!