Akinek szellemileg sérült a gyereke, hogy dolgozta fel? Honnan merített erőt?

Kedves anyuka!

Az ismerősünk körében van egy ilyen gyerek. Már 4 éves. Ők járnak tornára, egyéb ilyen helyek, ahol "sorstársakkal" találkoznak, beszélgetnek.Egy nagyon aranyos kisgyerek.

Sok erőt kívánok!

Olyan, mint egy gyászfolyamat. Túl kell lenni rajta. Aztán élni kell az élet úgy, hogy ő olyan, amilyen. Az ember járkál fejlesztésre, sorsközössegbe lát rosszabbat mindíg és azt mondja, jó, hogy csak ennyi. Baromi nehéz. De meg kell rázni magunkat és menni tovább. Egyszer láttam egy családot az USA-ban. Életem legmeghatározóbb élményeinek egyike. A nő gyönyörűen felöltözve vitte a férjével a 20éves tolokocsis extrém sérült fiú az étterembe. A fiú úgy evett, hogy a falon is kaja volt. És ők a világ legtermészetesebb módján viselkedtek, mosolyogtak, beszelgettek, nevettek és hihetetlen boldogok voltak. A férjemmel összenéztünk, hogy innentöl így fogunk élni mi is. Menni fogunk mindenhova a gyerekkel leszarva, hogy mások mit gondolnak. Ha ők képesek boldnak lenni, akkor mi is. Azóta így élek. Kinyitom a szeme es hálát adok, hogy még él. Még mindíg 2 hetente elsírom magam, de már csak 5 10 percre borulok ki. Kezdetben napokig sírtam. Aztán megrázom magam és megy minden tovább a megszokott kerékvágásban.

Kell segitség, hogy heti 1x legyen magadra legalább 2 órád