Mikortól szűnt meg gyerekednél az orrszívásos harc? Mikortól tűri illetve csinalja magának?

Kb. fél éves koráig simán tűrte az orrszívást, utána kezdett csak el hadakozni és úgy 1 éves koráig le kellett fogni. És habár előtte is a kezébe adtam, hogy ismerkedjen vele, kb. 1 éves kora körül adtam oda neki, hogy próbálja meg ő magának, persze nem találta az orrlyukát, viszont tűrte, hogy kiszívjam orrát, mert tudta, hogy utána jobb lesz neki. Aztán jött egy időszak, hogy egyszerűen visított, ha meglátta, ismét le kellett fogni. Aztán ismét engedte, sőt, volt, hogy ő hozta, hogy szívjuk ki az orrát. Ekkor még nem volt 2 éves. Most 2,5 éves, és van hogy nevet, amikor szívom neki, van, amikor meg hadakozik ellene, de ez a ritkább.

Tudja fújni az orrát, csak sajnos nem olyan erővel, hogy tisztulni tudjon, főleg a nagyon sűrű váladék.

Nálunk egyik sem szerette, bármilyen jutalom, saját magának szívhatja, rajtam is ki lehet próbálni... stb. trükköt próbáltunk (ráadásul az egyik elektromos volt, a másik szájjal szívós, szóval halk is volt), úgyhogy maradt az akartuk ellenére való minél gyorsabban essünk túl rajta elsősegély. Persze játszani vele, meg piszkálni szerették. Lefogni egyébként úgy a legegyszerűbb, ha veled szemben fekszik, lába kb. a csípőd mellett két oldalon, miközben te a vállára lábaddal lefogod a karjait fent, és akkor marad két kezed szabadon.

De másfél-2 éves korukban már ki tudták fújni jó erősen is az orrukat egyedül. (A tanításnál itt az vált be, hogy "fújd el anyát" és persze sikernél eljátszottam, hogy messzire "szállok":)

Fiamnak múltkor is kiszívtam. Áprilisban lesz 5 éves. Nem szűnt meg a harc.

Csak most már felfogta, hogy vagy engedi, vagy lefogom. Nem akarta, hogy lefogjam, így tiltakozva ugyan, de engedte.

Amúgy sokáig az a módszer vált be, hogy "ráültem".

Persze nem szó szerint, de így lehetett leghatékonyabban lefogni.