Honnan gondolhatom egy kb. ovis korúról, hogy autista, aspergeres? Mik a jelek? Mikortól láthatóak?

Kb. másfél éves kortól látható, hogy valahogy más a gyerek. Mire oviba kerül, már egy rakás tünetük szokott lenni, amik viszont igen változatosak és attól függően módosulnak, hogy milyen fejlesztést kapott (kapott-e egyáltalán) a gyerek.

Tapasztalati: ismerek egy auti gyereket 3 éves kora óta, ő most 6 éves, elsős. Kisebb korában ha ijesztő hangot hallott (pl. sziréna) akkor egyszerűen nem vett levegőt és összeesett, mint egy rongybaba. Most már csak szól, hogy kéri a fülest (ilyen hangfogó fülvédő). Nem mer felszállni a mozgólépcsőre, a kaját úgy eszi, hogy minden alkotóelemet külön szed. Nagyság szerint rendez be mindent, nagyon pontos, rituálékövető, ha valami kicsúszik a rutinból, megijed. Régebben dührohamai voltak ilyenkor, dobálta a tárgyakat, de erről leszokott. A kezeivel is végez még akaratlan mozgásokat, de már csak ha ideges. Ismételgetni már kb. egy éve nem hallottam, azelőtt mindig visszamondta magának, ha valamit kértek tőle vagy ha emlékezett a dologgal kapcsolatban valami szabályra (pl. beült a kocsiba és közölte, hogy "biztonsági öv, kész, rajt", vagy ha megkapta a kaját, mondta hogy "lassan egyed, forró").

Aztán hozok egy másfajta tapasztalatot, magamat. Amikor ovis voltam, még nem tudták, hogy mitől vagyok fura, de már elkezdődtek a kivizsgálások. Én lábujjhegyen jártam, nem mertem ugrani, szintén féltem hangoktól de szagoktól is. Illetve bizonyos színek közelében sem tudtam megmaradni. Ilyenkor befogtam a szemem, fülem vagy épp az orromat. Nem vettem észre, ha valaki a nevemen szólít, harmadik személyben emlegettem magamat és úgy is gondoltam, hogy az valaki más, olyasféle, mint egy kép, amilyennek látnak engem. Viszont én nem echoláltam, ellenben élő noteszként kérésre visszamondtam mindent, amit láttam vagy olvastam. Főleg a rendszámokat, kb. a környéken közlekedő összes autónak tudtam a rendszámát és ma is tudom pl. azokét a buszokét, amikkel járok. Kézmozgatás nekem nem volt, maximum ha nagyon ideges voltam, "zongoráztam". A cuccokat a színük szerint rendezem el, a kaját színek szerint válogatom ki és meghatározott sorrendben eszem meg. Oviban ha nem így adták a kaját, egyszerűen nem ettem. Igazából az tűnt fel anno az óvónőknek, hogy nem veszem észre a többi gyereket, mintha ott sem lennének, nem társítok hozzájuk nevet, csak hogy vannak. De ha megzavarták a játékomat (ami legtöbbször kisautók színek szerinti sorba rakását jelentette) akkor jaj volt mindenkinek.

Az általános tünetekről kismillió adatot találsz a neten, de amint látod, nagyon különbözhetnek egyes gyerekeknél.