Mit jelenthet ha egy 3 és fél éves még egyáltalán nem beszél, és nem szobatiszta? Sokszor lábujjhegyen jár és egyáltalán nem érdekli a többi gyerek?

Mindenképp jó lenne, ha látná szakember. Azonban, ha a szülők visszautasítóak, akkor elég nehéz ügy!

Így látatlanban azt mondanám, hogy ez már nemcsak a koraszülöttségből adódó elmaradás.

gyógypedagógus

Elképzelhető, hogy oxigénhiányt kapott születéskor. De, csak feltételezem.

Lehet, hogy semmi baja, csak a koraszülés miatt még nem hozta be a lemaradását. Lehet hogy autista v. autizmussal tünetekkel élő, lehet hogy beszédfogyatékos v. beszédhibás, pl. diszfázia. Mindenképp gyógypedagógushoz kellene vinni és elég nagy baj, hogy nem jár oviba, mivel már kötelező is. Szomorú, hogy megkapták a felmentést, ez a védőnő hanyag munkája miatt is lehet.

Ha nagyon a szíveden viseled a kisgyerek sorsát, akkor jelezd a védőnőjük felé, hogy jobban figyelje meg a gyereket, menjen ki hozzájuk és próbáljon a kisgyerekkel kommunikálni. Vagy, bemész a nevelési tanácsadóba ( tankerületi pedagógiai szakszolgálat) és elmondod mi helyzet, mit lehet tenni. De ha a szülők amúgy teljesen jól ellátják, a kisgyerek nem szenved hiányt, mindene megvan, akkor nem sok esélyt látok rá, hogy bármi is történjen. Valószínű, akkor lesz változás, amikor óvodába megy, max. 5 évesen, ha addig kap felmentést a gyerek. De, akkor már lehet késő, mert ha fejlesztésre van szüksége, azt legkésőbb 3-4 éves kor között el kell kezdeni, mert utána a berögzült rossz szokásokat, beszédhibákat nehéz javítani.

De lehet, hogy szimplán nem zárkózott még fel a kortársaihoz, mivel koraszülött.

Ha a szülő nem akarja látni, akkor igazából senki nem tehet semmit. Az orvos javaslatot tehet, beutalhatja, de a szülő visszautasíthatja, ha akarja. Ha viszont egyszer elmegy, és hivatalosan találnak vmit, akkor már az állam kötelezi, hogy adott foglalkozásokon részt vegyen. (a saját gyerekem paírjai legalábbis volt ilyen jellegű megjegyzés).

A szülőkön kívül senki más nem viheti el a gyereket vizsgálatra, mert a szülő feljelenthet a külsőleg beavatkozó személyt, (még ha csak a jó szándék vezérli is,) illetve írásban küldik ki a kiértékeléseket a szülőknek, így minden féle képpen kiderül. Ezek a vizsgálatok nagyon sok mindenre terjednek ki. 1órás beszélgetéssel indít, anamnézis felvétele. Neurológusi vizsgálat, konduktorok, különböző szakemberek megnézik stb. Ezek nem bezsúfolhatóak egy napba. Innentől kezdve nem lehet tudni azt sem, hogy nálatok mi van.

(A repkedés -,ha sok minden más kritériumnak is megfelel,- lehet autisztikus tünet, de az autizmust 6 év alatt senkiről nem mondthatják ki, még ha rengeteg szakértő is látta a gyereket. A lábujjhegyen járás, ha amúgy képes letenni a lábát nem gond, ha viszont nem tudja akkor a talp izom megrövidülése kerülhet szóba - Dévény-, Pető módszerrel segíthető. A szemkontaktust idegennel nem minden gyerek akarja felvenni, önmagában ez sem lenne gond. Nézd meg, hogy alakul ez másokkal- pl nagyi, másik kisgyerek. A beszéd: lassan érdemes lenne beszédindításra vinni, de ezt is csak a szülő teheti meg. Tapasztalatból tudom, a férjem fiát én akartam elvinni, mert az anyja nem akarta, szerinte tök normális volt, hogy a 4,5éves csak sikítva kommunikált. Így nem is vihettük, mert hivatalosan az anyjánál van elhelyezve, ha megtettük volna a gyámhatóság korlátozta volna a férjem láthatását. Most 9 és talán behozta a lemaradását, de a ragozásban még vannak gondjai.)

Amit a szülőnek jelezni lehet, hogy a hasonló korú gyerekekhez képest hogy áll. De ha nem akarja, úgy sem fogja látni, csak megsértődik, bezár és elfordul tőled és ezzel pont az ellenkezőjét éred el sajnos.

Ezek autisztikus jelek, de nem biztos, hogy autista, lehet idegrendszeri éretlenség is a háttérben.

Ezt neurológus, gyermekpszichiáter, gyermekpszichológus tudná igazán megmondani, de ők is csak akkor, ha egyáltalán a szülőkben megszólalna a harang, hogy valami nincs rendben és elvinnék vizsgálatra. Több területet kell vizsgálni a gyermeknél: kommunikációt, szociális viselkedést, rugalmas gondolkodást. A megfigyelésekből tudnák az orvosok megállapítani, hogy milyen lehetséges betegség vagy állapot állhat a viselkedésének hátterében.

Nyilván minél előbb, annál jobb, az ingerületek stimulálása fejlesztő gyakorlatokkal, tornákkal akkor a leghatékonyabb, ha minél korábban kezdik el.

Elsősorban jó lenne, ha a szülőkben is felmerülne, hogy gond van. Ha elhanyagolódik egy gyermek, akinek szüksége lenne fejlesztésre, az később a szülőkre is kihat, sokkal nehezebb egy fejlesztés nélkül maradt problémás gyermeket nevelni.

Esetleg - ha olyan köztetek a kapcsolat - megemlítheted nekik, hogy mit gondolsz. Persze elsülhet rosszul is, sok szülő támadásnak veszi, ha kritizálják a gyermekük viselkedését, de elsülhet jól is, adott esetben meg is köszönhetik, hogy felhívtad az eltérésekre a figyelmüket.