Hogy viseled a kisgyereked betegségét? Mi volt eddig a legrosszabb?

én már azon kivagyok, hogy még alig születtek meg, de már szenvednie kell egy kakától, pukitól, fájdalmai vannak, míg ki nem jön, próbálom nyugtatni, hátha érti..., hogy ez el fog múlni csak mert kicsi vagy azért ilyen szenvedős és csak ezt a korszakot kell kibírni

segítgetek olyankor tornáztatom, simizem a hátát, stb, szed hasfájás ellenit is, de legszívesebben sokszor örülnék, ha inkább nekem fájna helyette.

a tehetetlenség érzése kegyetlen tud lenni

amikor fáj neki, felveszem és csak sír és csak vigasztalom, ilyenkor valahogy elmúlik.

kezdek azon gondolkodni lehet orvosi áttörés, tekintve hogy nem tudják a hasfájás okát, csak nagy valószínűséggel találgatnak az orvosok is és azon agyaltam, hogy érdekes, ha a baba függőlegesben van(felemelve) akkor semmi. csak fekve szenvednek vízszintben. szóval a hasban is ugye függőlegesben voltak..szóval át kell alakulni a bélrendszernek, de lehet jó nagy butaság

Van ami jobban megvisel, van ami kevésbé. A vírusos megbetegedések szerintem a rosszabbak, mert akkor nem igazán lehet segíteni.

Eddig a bárányhimlő volt a legkeményebb, 3 gyerkőcöm van, körülbelül 1 hónapig voltak betegek, és nagyon kijött rajtuk.

Nekem 3 gyermekem van, sajnos egyikük sem könnyű eset. Sok mindent átéltünk már, de a mai napig nagyon megvisel, ha betegek.

A legdurvább a 3. baba koraszületése volt, éretlen tüdővel, tüdőgyulladással megspékelve.

Sajnos tudnák mesélni .....

én nagyon kivagyok,görcsbe szorul a gyomrom és sajnos nem tudok elvonatkoztatni,míg betegek...2 gyerekem van.

A legdurvább eddig az volt,mikor a kicsi 9 hónapos korában lázgörccsel kórházba kerültünk...na azóta se viselem jól mikor lázas..

Szerencsére nagyon jól viseli a betegségeket. Amikor savós középfülgyulladása volt, és felszakadt neki, na, az rémes volt. Ott vele sírtam én is.

Egyszer volt egy kis balesete, akkor olyan másfl éves lehetett. Rosszul lépett, kifordult a bokája. Nem tudott rálépni sem. Pakolás, baleseti. Egyedül voltam vele (apuka előtte pár hónappal lépett le, nagyszülők nincsenek, barátnőm otthon szintén msáfél évessel).

A kórháznál a parkolótól be kellett cipelnem, bent a kabátokat, a csizmáját, meg a járni nem tudó gyereket cipeltem a vizsgálóból a röntgenre, meg vissza. Végigzokogta a röntgent, de egyébként nagyon ügyesen tűrte. Lefogni sem kellett. Kiderült, hogy meghúzódott a bokaszalagja. Este itthon lefektettem, én is lefeküdtem, és akkor olyan pánikroham jött rám, hogy hirtelen azt sem tudtam, mi van velem. Rettenetes érzés volt. Akkor jött ki rajtam az ijedtség, a félelem, minden. Szerencsére ez egyszeri eset volt, de szörnyű volt.