Milyen betegség jár kisgyermeknél figyelem hiánnyal, a szenzoros gyerek miben másabb mint az autista, vagy adhd-s?
Érdekesnek tartom, hogy olvasgatok, és szinte ugyanolyan tüneteket lehet olvasni. Ja és ugye az autizmus egy spektrum zavar, ami széles skálán mozog, de ha túl szenzoros valaki az autista? Nos értem, hogy ezt egy szakember fogja csak tudni, de mi a garancia, hogy tudja majd? Van kőművesben is rossz szakember. Értitek! Hallottam évekig tartó változó diagnózisokról, vagy hogy a szúlő azt mondja ezt mondták és magától "helyre jött" a gyerek, aztán doki szerint kompenzál. Na mindegy is. Szerintetek hol van a határ, hogy sok szülő inkább magán úton keres választ, hogy a gyereket ne bélyegezzék meg államilag, hátha felfejleszti olyan szintre, ami nem feltűnő, stb. Barátnőm tsmt terapeuta, sokat beszélgetünk ilyen dolgokról. Kiváncsi vagyok szülők véleményére is.
Mi a legnagyobb kihívás, mi ebben a legrosszabb, legjobb, mit tartatok hiányosságnak, bosszantónak, hogyan és ki segített legtöbbet, mitől fejlődött legtöbbet a gyermeketek, milyen étrendi tanácsokat kaptatok, milyen neurológiai tanácsokat kaptatok, étrendi kiegészítök amik beválltak vagy nem. Akartok-e beszélni róla? Szégyenlitek-e mások előtt az adott helyzetet?
Gyermekem is érintett, így kiváncsi vagyok szinte mindenre.
Jó egészséget kívánok! Ölellek, puszillak titeket!
“ hogy sok szülő inkább magán úton keres választ, hogy a gyereket ne bélyegezzék meg államilag, hátha felfejleszti olyan szintre, ami nem feltűnő”
Na ez az amit ne. “Nem feltűnő” szintre fejleszteni, az az, hogy a gyerekek egy szàmàra érthetetlen megjátszás minden nap, és nem érti, miért mennek neki nehezebben dolgok, amikor “semmi baja”.
Adhd-s és autista embereknek teljesen másképp működik az agya, rákènyszeríteni , hogy “normálisan” gondolkozzon kínzás. Persze lehet segítségért fordulni, sőt, de azért , hogy ő könnyebben tudjon alkalmazkodni a társadalomhoz és a mindennapokhoz, nem azért, hogy mások ne nézzenek rá furán. Sokkal egyszerűbb úgy felnőni, hogy megtanulod a legjobbat kihozni a lehetőségekből ( nem úgy értem, mintha nekik bàrmiben kevesebb lenne, csak másabbak ezek) , mint úgy, hogy ugyanazt próbálod csinálni mint mindenki más, csak neked nem működik.
Tipikus példa erre adhd-nál a “csak ülj le és tanuld meg”, lehet másnak működik, de egy ilyen személynek meg kell találnia a számára alkalmas megoldásokat , mert ez nem fog.
Nekem 2 gyermekem kevert specifikus, beszédértési zavaros, rengeteg szenzoros tünettel, adhd gyanúval, magas figyelemhiánnyal. Az adhd még nincs leigazolva, 7 hónapja vagyunk a várólistán, és idén nem is fogunk már sorra kerülni.
Mi nem tudjuk megtenni, hogy magánba hordjuk őket pluszba. Hiába lakunk 2 város között, kevés a szakember, túl terheltek. Vagy nem tudjuk őket hordani a közlekedés miatt, vagy nem férünk be, vagy megfizetni nem tudjuk, mert nem tudja már mit kérjen el..
Szerintem a szülők javarésze nem azért hordja magánba, (már aki szerencsés és minden szempontból megteheti) mert szégyenli, vagy tart a megbélyegzéstől. Sokkal inkább azért, mert államilag annyira lassan halad minden, amelett sokszor meg sem kapja az államilag előírt fejlesztést a gyerek, mert nincs szakember.
Szerintem minden óvódában alapnak kellene lennie egy tsmt terapeutának, az alapozó tornának.
A legtöbb integráló iskola pedig tojik az sni-s gyermek igényeire, a szakszolgálat véleményére. Rengeteg helyen nem kapja meg a gyermek az előírt plusz időt, a segédeszkőz használatát, nem veszik figyelembe, hogy egy adott felmentett tantárgyból hogyan nem lehet elszámoltatni a gyermeket.
Napestig lehetne sorolni, a rendszer rossz és még van hova fejlődnie.
5-ös, köszönöm a választ. Januárban lesz 3 éves, gondolom, így a korai fejlesztő már felejtős. Én már korábban is sejtettem, hogy gond van, de még azt is megkaptam, hogy Munchausen szindrómás vagyok 🙁
Mostanra a család is látja, hogy gond van, de nem tudom, hogyan, hová.
Nem az sni a fontos nekem, hanem a fejlesztés.
Szerintem ezek nagyon félreértett dolgok. Sokan használják ezt a "szenzoros" szót olyasmire is, ami csak a normál fejlődés szélsőséges esete.
Az autizmus elsősorban szociális - kommunikációs zavar, és ehhez társul(hat)nak sajátos idegrendszeri viselkedések is, de ezek (is) nagyon szórnak. Szerintem eltitkolni nem igazán lehet azt hogy más a gyerek, mert még az enyhe eseteknél is feltűnő, hogy más, meg hogy nem (úgy) működnek a hagyományos gyereknevelési eszközök. Aki magától kompenzál már gyerekkorában úgy, hogy nem látszik a másság, az nem autista...
Ettől függetlenül az, hogy kell-e megnevezni, miből fakad ez a másság, az a környezettől függ. Ott, ahol a diagnózis együtt jár a támogatással, fejlesztéssel, ott talán egyértelműen igen.
Én pl az internetről szereztem kb minden infót. Facebook csoportok stb... Az ilyen étrendi dolgokat meg csak annál van értelme csinálni, ahol van ételérzékenyseg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!