Mikor kezdted gyanítani, hogy a gyereked autista, milyen tünetei voltak és mennyi idő telt el a diagnózisig?

1 éves korában kezdtem gyanítani.

+1 évig mondogattam mindenkinek (család, védőnő, gyerekorvos), hogy valami más vele kapcsolatban, de mindenki paramaminak tartott.

2 éves státuszon mondta a védőnő, hogy itt tényleg gáz van.

2,5 évesen kapta meg a diagnózist.

Olyan 1.5-2 éves kora körül.

Tünet a 2 órás kiborulások voltak és a komoly önbántalmazás.

5 évesen kapott diagnózist. Először szeptemberben pervazív zavart (pszichiáter),majd decemberben Asperger szindrómát (Szakszolgálattól a magas IQ miatt).

Én már 20 hónaposan vittem szakértői bizottság elé. Kapta is a fejlesztéseket onnantól.

1-es vagyok.

Babakorában elég nehézkesen indult be a mozgása. Mindent az utolsó pillanatra hagyott, a kúszás kimaradt, és kb 2 hetet mászott csak, utána már sétált.

Mindenkitől félt, nem adhattam át senkinek, nem vihettem be kicsi zárt térbe, ahol sokan voltak. Nagyon sírós baba volt. Ritkán vette fel a szemkontaktust. Nem ment a hozzátáplálás.

Nem integetett, nem tapsolt, nem mutogatott (de figyelt a nevére és megértette amit mondtunk).

1,5 évesen elfelejtette azokat a szavakat, amiket addig használt, szinte állandóan lábujjhegyen járt, félt a gyerekektől, az amúgy is gyatra étkezése romlott. A játékokkal se tudott jól játszani. Még ekkor is azt mondta a védőnő, hogy bebeszélem magamnak a gondot.

2 évesen jöttek a dühkitörések, több órás, vígasztalhatatlan sírások/sikítások, 2 órás altatások. Továbbra sem beszélt, nem bólintott, ott akkor úgy tűnt, hogy teljesen megszakadt a kapcsolata a külvilággal. Nagyon ijesztő volt. A státusz vizsgálaton szinte minden kérdésnél megbuktunk. Na akkor kezdett el pánikolni a védőnő.

Egyébként nem sokkal 2 éves kora előtt voltunk Tsmt terapeutánál is, biztosított róla, hogy ez biztos nem autizmus, csak megszokta, hogy minden nyikkanására ugrunk. Nem sokkal később egy szociális munkás is találkozott a lányunkkal, elmeséltem neki az aggodalmaimat,de folyamatosan győzködött, hogy biztos nem autista, higyjek neki, látott ő már elég sérült és problémás gyereket, a mi lányunk nem tartozik közéjük...és mégis!