Meddig és milyen mértékben elfogadható, ha egy 16 hónapos kisgyerek autisztikus jeleket mutat?

Nem sértődök meg azon, amit írtál, mert nem igaz rám. Nem szorongok rajta, nincs olyan, hogy emiatt nem alszok. Viszont egy ismerős gyógypedagógus véleményét kikértem, és ő javasolta ezt a vizsgálatot, mondván, hogy ártani biztosan nem árt, ha engem megnyugtat, akkor már volt értelme.

Amúgy annyiszor olvasom itt, hogy hány gyereknél csak 4-5-6 évesen derül ki, hogy valami nem stimmel, és késve kezdik el fejleszteni. Mondd, te nem akarnád a legjobbat a gyerekednek, hogy ha bármi gond van mihamarabb elkezdődjön a fejlesztés? Ha mondjuk pár év múlva derül ki, hogy mégis van gond a gyerekemmel, akkor ide írjak neked, hogy tessék, mégis nekem volt igazam?

Aki meg leírja, hogy annak idején nem vitte el kivizsgálásra a gyerekét, azt pont azért b-sszák le itt a GYK-n, hogy milyen szutyok anya, mert nem járta ki idejében a fejlesztést a gyerekének...

Szóval ez kb a van rajta kalap / nincs rajta kalap esete, és a te véleményed pont nem fog befolyásolni.

23-as, köszönöm, hogy aggódsz értem, de ugye tudod, hogy amit írsz, az éppenséggel pont hogy káros, toxikus? Azt magyarázod, hogy a gyerekemmel nincs semmi baj (legyen így, én leszek a legboldogabb), ellenben az én fejemben van baj. Mindezt anélkül, hogy ismernél engem vagy a gyerekem.

Tudod, ha ezt elhinném, nem lenne gyerekem.

Sok nő azért nem megy orvoshoz pl fájdalmas menstruáció miatt, mert azt hallja, hogy ez normális, ennél nagyobb fájdalmat is ki kell bírni szüléskor. Így lesz pl az inzulinrezisztenciából divatbetegség, csak egy hóbort.

Szerintem te gondolkozz el azon, hogy kinek mit mondasz "jó szándékból"...

Tőled pont erre számítottam 😉

Én ettől nem kívánok neked se rosszat, se jót (ám milyen ember az, aki egy komment alapján a másiknak, aki aggódik a gyermekéért, rosszat kíván?), csak azt, hogy gondolkozz el azon, amit írtam és szállj magadba, szállj le a magas lóról. Kéretlenül ne oszd az észt, még kevés marad 😉

27-es, köszönöm a részletes válaszodat.

Nem gondolom, hogy beképzelném, vagy bizonygatnám, hogy baja van, nem is tudom, hogy ezt hol olvastad, 28-as (meg 25-ös és 23-as). Se a legelején nem ezt írtam, sem tegnap. Sőt, azt látom rajta, hogy az utóbbi hónapokban tök sokat fejlődött és sokmindent kinőtt, erre bizonygatod, hogy münchausen szindrómás vagyok? Pff...

Az idei évben egyszer vittem a gyerekem orvoshoz (a kötelező látogatásokon kívül), amikor lázas és 2 hétig taknyos volt. Nyilván ebbe is belekötsz majd, de sebaj.

Továbbra sem sértődök meg, mert egyszerűen nincs igazad, csak ezt nem vagy képes elfogadni.

Ha a barátaim, a családom mondaná azt, amit te, akkor bizony elgondolkoznék rajta. Mivel, veled ellentétben, ők ismernek engem és a gyerekem is. De mivel te egy vadidegen vagy, ezért nem fogok, mert nincs igazad, és te próbálsz meg olyasmit bemagyarázni, ami nincs is ott, ami nem létezik, csak a te fejedben...