Mit éreztetek mit váltott ki belőletek, mikor a gyermeketek olyan dologra vágyott, amit nem tudtál neki meg adni vagy csak idővel?

Tegnapi sztori:

9 éves lányommal boltba mentünk, és a következőt mondta: "Jelenleg a legnagyobb vágyam egy Milka csoki. Már ami kielégíthető könnyen. Vágyom egy ausztráliai utazásra is, de tudom, hogy ahhoz még sokat kell várnom. Úgyhogy most csak egy Milka csokira vágyom."

És büszke voltam, mert tudatosan neveltem így, hogy különbséget tudjon tenni az elérhető és elérhetetlen, illetve késleltetett vágyak között. Természetesen ezek után a Milka csokit megkapta. :)

Szerintem kifejezetten jót tesz a gyereknek, ha nem kap meg mindent, hangsúlyozom MINDENT, amit szeretne.

Ált. azok a gyerekek elviselhetetlenek, akik hozzászoktak, hogy mindig mindent megkapnak.

Én mindent megveszek a gyerekeimnek, amire szükségük van, pl. új cipőt, ruhát, focifelszerelést, korcsolyát, biciklit, ha kinőtte a régit, persze minőségit és a méretében, nem előre megvéve a nagyobbat, hogy majd úgyis belenő, mint sokan szokták csinálni.

Ésszerű keretek között sok minden belefér szerintem, de az tény, hogy egyre nehezebb lesz, ahogy nő a gyerek, kamaszkorában már nem tudod lekenyerezni egy matchboxszal, az biztos :)

Mindig azt szoktam mondani a gyerekeimnek, amikor valami drága dolgot kérnek, hogy ugyan megvehetnénk, de tök felesleges. Pl. van egy 106 cm-es smart led tv-nk, ami ugyan nemrég még tök modernnek, és a 82-es után nagynak számított, de ma már elavult és kicsi. Vehetnénk egy újabb és nagyobb tv-t, de minek? Az árából inkább elutazunk valahová.

Amúgy a 9 éves fiam is tök jól átlátja a fogyasztói társadalom problémáját. Pl. látja, hogy mindig újabb és újabb telefonok jelennek meg és nem érti, hogy miért kell ilyen gyorsan, mert így az ember mindig azt érzi, hogy le van maradva, ha nem a legújabb van neki. Viszont mit csinál a régivel? Eladni csak jóval olcsóbban tudja, így folyamatosan bukik rajta. Na erre mondta, hogy ez tök butaság és hogy ezt nem így kéne :)

Nem érzem azt, hogy "toronyóra lánccal" lenne az, hogy mondjuk hetedikesen legyen saját számítógépe (tanulás/játék), telefonja, később ne kelljen diákhitelt felvennie, míg tanul, esetleg legyen egy autója vagy lakása, amit én adok meg neki. Buizni ne úgy kelljen elmennie, hogy 500 Ft van a zsebében. Néha el tudjon menni a barátaival mekizni vagy egy moziba, színház, kirándulás, könyv, amit szeretne.

Ha elém áll, hogy ő akkor mosz szeretne egy helikoptert, akkor nyilván elmagyarázom, hogy azt azért mégse :D meg nem kap majd 100 csokit a boltban, csak egyet, de említettem is, hogy ésszerűség keretein belül, de amit lehet, megadok neki.

Mivel olyan világban élünk, hogy lassan takarító sem lehetsz számítógépes tudás nélkül, igenis fontosnak tartom, hogy mihamarabb saját gépe legyen, amit neki kell karbantartani. A gyerekemnek van még addig 12-13 éve :D de ki tudja, lehet, mire iskolába jár, már kelleni fog neki a tanuláshoz akár. De tiniként mindenképp, a privát szférája miatt (hogy még véletlenül se lépjek bele a fb-jába vagy akármijébe, amin bejelentkezve maradt).

Egyik haverom apja haverom egész középiskolás kora alatt mondogatta, hogy megbánta, amiért hatodikban gépet vett a srácnak. Aki most programozó, és havi negyedmillió forintot keres. 23 évesen.

Aki írja, hogy a gyereknek van saját gépe meg telója, és tabletet akar, az nyilván nem ésszerű. Bár én azt sem értem, hogy ha van telefonja, miért nem viheti magával a suliba? Akkor mi a funkciója?

Amúgy nem akarok veszekedni/vitatkozni, máshogy látjuk a dolgokat, és szerintem életkorban is eltérőek vagyunk. :)

#11

Ez a fogalmazas nem egy 9 eves gyerekre vall. Ha megis szo szerint igy mondta, akkor eleg tudalekos, koraven lehet.