Nektek nem rossz érzés, amikor a babátok kinőtt ruháit válogatjátok ki?

Ez érdekes dolog. Nekem is elfacsarodott a szívem, mikor a pici 56-os ruhácskáit pakolásztam. Előtört a sok régi emlék, hogy mikor abban volt milyen kis pici törékeny volt, és a sírás környékezett. Pár apró ruhát megtartok magamnak, mert nincs szívem az összes ilyen emlékemtől megválni. Már megint a sírás környékez, komolyan mondom.

A nagy fiam 13 éves, a pici lány 15 hónapos. Mindkét gyerekről vannak eltéve ruhák. Én is sajnáltam megválni tőlük. Szép emlékek, jó nézegetni őket.

Én kifejezetten örülök, hogy egyre nagyobb a fiam. Ő már 17 hónapos. Egyre okosabb, és nem kívánom vissza a babakort, mert szerintem most sokkal jobb! :)

Én élvezettel válogatom, pakolom őket dobozba, és jókat mosolygok hogy "te jó ég, nem lehetett ilyen picike!". Elteszem a ruhákat a leendő kistesónak, ha pedig majd ő is kinövi, akkor a rokonságban elajándékozom. Öröm lesz látni ahogy ők is használják a ruhákat.

Én jókat vigyorgok, amikor egy-egy darabnál eszembe jut valami sztori. Nekem kifejezetten kedves művelet. :)

nekem sem volt rossz emlék van 1-2 ruhája lányomnak baba korábol amit elraktam ,jókatt mosolygok amikor nézem ökett .