Miért ennyire anyás?

Ne értsétek félre, nem nyűg nekem csak furcsa. Mindenhol azt hallom, olvasom hogy ha apa hazaér a munkából Ő a sztár, csak vele akar lenni stb. Az anyja pedig onnantól nem érdekli.

Nálunk nagyon más a helyzet. Egész nap együtt vagyunk, apja haza ér délután 5-6kor, kicsit oda megy hozzá én pedig azt gondolom kicsit lazíthatok. Hát nem. Amint lépnék ki a szobából már ordít és mászik utánam. Semmi házimunkát nem tudok elvégezni csak ha a kezemben van Ő is. Elmegyünk a családdal valahova -ismeri őket és szereti- de már nagyon nehéz és átadnám anyunak, Ő is hívja hogy menjen oda de nem akar inkább sír. Nagyon megterhelő ilyenkor ezért már kedvem sincs elmenni sehova. Egyszerűen egy perc nyugalmam sincs sehol. Ha nálunk vannak, eljátszik de csak ha lát hogy ott vagyok. Ha el kell mennem valamit intézni és vigyáz rá férjem vagy anyu akkor is szinte végig ordít még haza nem érek. Szívem szakad meg.

Jövő hónapban mennék vissza dolgozni addig anyu vigyázna rá de bele sem merek gondolni mi lesz.. 10 hónapos.

Volt így másnál is? Változott?