Elképzelhető, hogy nekem nem való 2 gyerek, nem tudnék visszavenni az egynek nyújtott maximalista hozzáállásból?

Nem tudsz ennyit nyújtani, de nyújtasz egy kistestvért, amit semmi mással nem lehet pótolni.

Amúgy meg a másodiknál már nem leszel ilyen aggódós, és kicsit normalizálódik ez a túlzott törődés, ami szerintem a gyereknek se jó. Ne aggódj, mindkettőtöknek jót fog tenni, ha lesz még egy baba.

3-asnak igaza van.

Nem attól leszel szuperjó anya, ha túltolsz mindent.

Amúgy meg a második gyerek kérdés: akartok még egy gyereket??? Mert nem azt írtad, hoyg nem lenne erőd, energiád hozzá, és azt sem, hogy amúgy terveztek-e még egy gyereket.

A tesó meg nem mindig ajándék, és nem azért vállalunk még egy gyereket, mert az elsőnek akarunk adni valamit. Mert akkor inkább vegyél neki kutyát kedves első...

Kedves #4-es, a testvér igenis ajándék, olyan családi kapcsolat, amit senki más nem tud pótolni, amennyiben a szülők megfelelően nevelik a gyerekeiket egymás iránti szeretetre. A testvér olyan pozitív személyiségjegyeket tud kifejleszteni a gyermekben, amiket senki más. Ugyanolyan fontos családi kapcsolat a gyermek életében az egészséges személyiségfejlődéshez, mint a szülők vagy a nagyszülők.

Nekem igenis szempont volt, hogy a gyermekem ne testvér nélkül nőjön fel, mert nekem is van testvérem, és nem adnám őt semmi kincsért! És a gyerekeim nagyon örülnek, hogy vannak egymásnak, és nagyon szeretik egymást.

A kutya hasonlatod pedig bocsánat, de elég korlátoltságra vall. Egy kutya hogyan pótolhatna egy testvért? Fura gondolkodásmód. Van kutyánk, képzeld, mindig is volt, de a gyerekeimnek sosem pótolták a testvérüket.

Nekem is van testvérem, 1 kiló krumpliért odaadnám! Vigyed nyugodtan! (nem tartjuk a kapcsolatot)

A legnagyobb ajándék a fiamnak, hogy egyke!

Tudod lehet jól nevelni a gyerekeket, de mivel minden ember egyéni, ezért lehet, hogy ők nem akarnak szoros viszonyt. Vannak testvérek, akik gyilkolják egymást, és alig várják, hogy felnőttként minél messzebb legyenek egymástól. Nem sok jó testvérpárt ismerek felnőttként, rosszat viszont annál többet. Ennyi rossz szülő lenne???

SZóval ez kétélű dolog, ezt nem lehet előre tudni. Vagy bejön, vagy nem. Ezért kell MÉG EGY GYEREKET vállalni, ha szeretne a szülő, nem pedig TESTVÉRT.

#7

Igen, ennyi rossz szülő van.

Azt mondani, hogy nem kell testvér, mert neked vagy másnak rossz a viszonya a testvérével, az pont olyan, mint azt mondani, hogy ne házasodjon senki, mert neked vagy másnak rossz lett a házassága.

Ha egy szülő jól neveli a gyerekeit, elsősorban a testvér mellett tudja megtanulni egy gyermek, hogy nem csak ő van a világon, nem csak körülötte forog minden, hogy mást is figyelembe kell venni, hogy alkalmazkodni kell, osztozkodni kell, hogy legyen benne empátia, törődés, türelem, igen, ezt egy jó szülő megtanítja a testvéreknek.

Az én tapasztalatom az, hogy a legtöbb egykével később nehezebb kialakítani jó párkapcsolatot is. De persze, ezt most nem népszerű elmondani, mert még az egy gyerek ellen is ágálnak, nemhogy a kettő vagy több ellen.

A kérdezőnek pedig jót tenne, ha lenne még egy gyereke, mert a második gyereknél már sok esetben megszűnik ez a kényszeres féltés. Ahogy az ironikus mondás tartja, az első gyereknél az anya még fertőtleníti a földre esett cumit, a második gyereknél csak lenyalja róla a koszt, a harmadiknál lenyalatja a kutyával.

8: én ezt fordítva tapasztalom.

Amelyik gyereknek van testvére, az "harcol" többet, az egykék nyugisabbak. Nem kell küzdeni anya figyelméért, nem kell harcolni a tesóval bármiért, nem kell lemondani semmiről, mert a tesó...

Anyósom szerint is sokkal kiegyensúlyozottabb az én 6 éves egyke fiam, mint a másik oldalon 8-5-1 éves unokái. Valahogy ők mindig hangosak, veszekednek, küzdenek egymással.

Szóval nem mindig a testvér a jó.

És veled ellentétben én nem győzködök senkit semmiről, hanem pont arra próbáltam felhívni a figyelmét, hogy gondolja át, szeretne-e még egy gyereket, nem pedig "kell a testvér"...

Amúgy meg ha ennyi rossz szülő van... Lehet, sokkal boldogabbak, türelmesebbek lennének 1 gyerekkel, ha nem azt súlykolták volna beléjük, hogy "a legnagyobb ajándék egy testvér, amit adhatsz a gyerekednek".

Szerintem a kiegyensúlyozott stabil nyugodt légkör sokkal nagyobb ajándék egy gyereknek, mint egy idegbeteg mindig fáradt anya, testvérrel megspékelve...

"Amelyik gyereknek van testvére, az "harcol" többet, az egykék nyugisabbak. Nem kell küzdeni anya figyelméért, nem kell harcolni a tesóval bármiért, nem kell lemondani semmiről, mert a tesó..."

Amíg kicsik, addig természetes, hogy megy ez a harc, pont így tanulják meg azt, hogy a másiknak is lehetnek igényei, érdekei, hogy néha le kell tudni mondani a másik javára, hogy alkalmazkodni kell, hogy kompromisszumokat kell tudni kötni, stb., vagy hogy nem mindig ők vannak első helyen, igen, néha az anyának a másikra is figyelni kell. Miért is nem jó az, ha ezt a gyerek megtanulja?

Az egyke mindezt nem tanulja meg, hiszen neki soha nem kell másra tekintettel lennie. Megszokja, hogy mindig ő van a középpontban, és minden róla szól, neki soha nem kell egyezkednie senkivel. Később sokkal keservesebb lesz megtanulnia ezeket minden kapcsolatában.

És egyáltalán nem törvényszerű az, hogy egy szülő fáradt legyen attól, hogy két vagy több gyereke van. Az egyke ugyanúgy lehet elhanyagolt, mint a kettő.

Én fenntartom, hogy a gyermek egészséges személyiségfejlődéséhez kell a testvér a megfelelő szülői neveléssel. És ha jó a kapcsolat, ez egy olyan életre szóló vérségi kötelék, ami semmi mással nem helyettesíthető. Aki meg elbaltázta, és rossz a kapcsolata a testvérével, az az élet egy nagy lehetőségétől esett el. Semmi sem olyan fontos az életben, mint az emberi kapcsolataink, és ebben a testvéri kapcsolat nagyon nagy ajándék tud lenni. Nem kell elbaltázni.