Nálatok mindig rend van?

Hű ha látnád most a nappalit...

Tényleg egy tahó a férjed, vagy kiáll az magadét vagy tűrsz ezt neked kell eldöntened.

Nálam az a szabály, hogy a szobájuk többé kevésbé csatater lehet, de a nappalit rendben kell tartani.

Így én is komfortosan érzem magam, meg ők is.

Nálunk az én dolgom a ház, férjem a kert.

Most például egész nap medenceztunk, ruha, pelenka, játék minden volt kint ezt szó nélkül osszerakja, cserébe bent "rend" van.

Kivéve a szobájukban, ott este kell tarolokba pakolni.

Naponta felmosok (amerikai konyhás nappali) és főzök is naponta, max kétnaponta.

3 gyerekünk van 6-3-1

Nálunk még nincs gyerek, szóval egyelőre rend van, bár így is előfordul, hogy csak este mosogatok el, vagy pakolom ki a mosogatót. A párom rendmániás, azt sem viseli el, ha véletlenül valami kiborul a konyhapultra, vagy a padlóra. Már most mondogatom neki, hogy ha majd egyszer gyerekünk lesz, ő bizony nem fog törődni ezzel: össze fogja kenni a szép bézs kanapét csokival, szét fogja szórni, ami a keze ügyébe akad. Majd ha ténylegesen érkezik a gyerek, még többet kell majd erről beszélnem vele úgy érzem. Annyi változás van jelenleg, hogy már nem akad fenn annyira, ha kiborul valami.

Kérdező, a te férjed viszont bunkó. Én lépnék a helyedben, mert ez se neked se a a gyerekeknek nem jó.

Ilyen tapló meg tisztaságmániás pasival tutira nem tudnék együtt élni ha van gyerekünk, ha nincs.

Meg lehet próbálni zsonglőrködni a gyerek kontra házimunka téren, pláne ha nem olyan a picúr hogy lerakod és elvan... A mi fiunk születésétől fogva nagyon rossz alvó, 2 évesen sem alussza át még az éjszakát, picinek is sokat volt kézben mert sírós baba volt, 3 hónaposan jöttek rá az orvosok hogy van egy kis izomerő átcsoportosulása, C-tartása és dévényezni kell, ettől olyan nyugtalan meg hasfájós. Főztem neki a teát, kipróbáltam kb a fél gyógyszertárat, népi gyógymódot, masszázst, csodapárnákat amiket melegíteni kellett, fektetési pózokat, 600x mellre tettem egy nap, diétáztam, majd tápszereztem, már épp csak sámánt nem hívtam hozzá..... semmi nem vált be. Ezek után a szakmai tanács: majd kinövi... Se éjjelünk, se nappalunk nem volt nyugodt, kb zombi üzemmód... Közben még a szoptatással is kínlódtam stb. Örültem ha az alapvető dolgokat meg tudtam csinálni- gyerek dolgait rendben tartani, kifőzni, valami könnyű kaját összedobni kb minden másnap, mosni, mosogatni, felmosni, pakolni kicsit. Törölgetni ilyesmi már nem fért bele a napba, az udvar meg teljes mértékben apáé. Ha ekkor ilyet benyögött volna a férjem mint a tied, kb. a világ másik végére küldtem volna, de legalábbis javasoltam volna hová menjen és mi célból és milyen felmenőivel... Szerencsére ő nem ilyen, kivette a részét miután hazaért a munkából és volt olyan hogy hajnali 2-kor még dajkálta a pár hetes gyerekünket mert kb már felkelni nem bírtam a fáradtságtól meg a fájó császármetszés hegemtől, pedig délelőttös volt- tehát fél 5-kor indult dolgozni. Nemhogy beszólt, de azt mondta hogy amikor alszik a fiunk, pihenjek - őt az sem érdekli ha kaja nincs kész meg semmi, majd csinálja!

Tesóm babája egy nyugodt, jó alvó, keveset síró bébi volt, ő meg tudta csinálni a házimunkát meg főzést.

Viszont amikor már mászós-tipegős-pakolós korba ért, nála sem volt akkora rend...

Tehát nem, nincs mindig rend és makulátlan tisztaság, bár nagyon sokat pakolok. Pláne hogy most nagyon "segít" a kisfiam... 1 dolgot a helyére teszek, ő jön és 3-at szétszór, meg hozza a seprűt vagy veszi ki a kezemből a porszívót - ez a kedvence egyem a szívét.