Anyósom erőlteti hogy vigyem át hozzá a két hónapos babámat. Mit mondjak neki?

Amig terhes voltam sosem érdekelte mi van velem, sőt a saját fiát is leszarta, meg le is szarja mai napig de nem is ez a lényeg, hanem hogy folyamatosan hivogat hogy vigyem át hozzá. Itt lakik egy háztömbbel mellettünk. Nem bízom benne, fura nekem hogy ennyire rá van cuppanva. Konkrétan amikor találkozik vele egyfolytában beszél hozzá, ami még rendben is van de ahogy ő csinálja ilyen “ toljunk bele mindent amig még itt vagyok hogy el ne felejtsen a következő alkalomig” Meg olyat csinál, hogy mondja nekem hogy beszéljek a gyerekhez, meg akarja nézni hogy reagál rám (gondolom össze akarja hasonlitani hogy viszonyul hozzám és hozzá) Elég beteg, én nem tudok “utasításra” gügyögni a gyerekhez :/ Aztán persze az egész olyan mint egy kabaré, kellemetlen, meg bénán sikerül és rosszul érzem magam miatta mintha rossz anya lennék, vagy nem vagyok vele “jó” bensőséges kapcsolatban.

Úgy érzem belerongyol mindenbe amit én próbálok felépiteni: nagyon rosszul sikerült a szülésem és az utána következő hetek, és szeretnék vele lenni.

Már kikapcsoltam a telefonom, most is egy másik készülékről jelentkeztem be feltenni a kérdést mert nem tudom mit mondjak neki. Nem akarok bevásárolni menni nélküle és mindent meg tudok csinálni a pici mellett, de ő meg így erőlteti mintha ugy ajánlaná fel hogy “ mennnyél már el bevásárolni vagy csinálj már valamit otthon” A hangneme, meg amilyen sűrűn ismételgeti, olyan erőltetés.

Hosszú lett, írtam ami eszembe jutott :/